Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - A) Az abszolutizmus korszaka (1849-1866)

1890. évfolyamának 44. számában (nov. 2.) így írt a város maradi vezetéséről:

»A bicsakos rendszer a városházán megteremte a maga keserű gyümölcsét, amikor a hatóság erélyes kézzel belenyúlt az ügyek megvizsgálásába, fegyelmi alá kerültek a főtisztviselők. Tehát képesített tisztviselőkre van szükség... A képviselőtestületből ki kell küszöbölni mindazokat az elemeket, kiket se vagyon, se tudás, se polgári erény dísz- ' helyre nem minősít.«

Roboz István a várossá fejlődés vízválasztóján indította meg hetilapját, hogy sajtója mintegy szellemi előkészítője legyen annak az ugrásszerűen bekövetkezett fejlődésnek, amely a század utolsó évtizedeiben a város életében valóban be is következett. A lapalapítás körüli évtized fejlődése már rég elfeledte a kaposvári »gyalogpostát«, elkészült a balatoni vasút és a kanizsai országút, kiépült a város »távsürgöny« ösz- szeköttetése is Kanizsán keresztül a nagy világgal, a városban egyre több emeletes és csinos lakóház épült s elkészült a »tudomány palotája«: a gimnázium, s a két »leánynevelde«. Rendre épültek a takarékpénztárak, elkészült a »hat kőre épített« gőzmalom is s az alapítványi kórházban már nyolcvan ágy állt a betegek rendelkezésére.

A város társadalmi élete is egyre jobban aktivizálódott, a házak és az utcák csinosításán, sétatéri parkjának bekerítésén fáradozott, hogy megszüntesse annak piac jellegét és hogy megtisztítsa a kerítések nyílásain átjáró esti »madaraktól«, amelyek »krinolint hordanak és enyves vessző nélkül is megfoghatók.«

A város színházszerető tradíciói közé tartozott az az egyedül álló eset is, amellyel képes volt a Székesfehérvárott eladósodott Bányai-féle színtársulatot kiváltani az adósok börtönéből s újra visszahozni a városba a társulatot, amelynek előadása iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy férőhely hiányában — sokszor haza kellett küldeni a színházlátogatókat.

Esztendeink jelentős művelődéstörténeti események százados fordulói. 1863—1869 között öltöttek testet azok a művelődési és népművelési eszmék, amelyek Eötvös József kezdeményezései nyomán bontakoztak ki a mi megyénkben is. E korszak volt a népművelés hősi korszaka.

Száz éve adták ki a legrégibb somogyi újságot, száz esztendeje indult hódító útjára a dalárda és a műkedvelő mozgalom. (1865), a takarékpénztárak, a segély- és népnevelési egyletek, a különféle kulturális egyesületek, a népkönyvtárak, az olvasótárak, a gazdakörök stb. 1867- ban alakult az első délsomogyi népnevelési egylet Csokonyában, 1869-ben pedig a csurgói tanítóképezde és a kaposvári tornaegylet is megkezdte működését a megyénkben.

E korszakos művelődéstörténeti mozgalom jelentős érdemei közé tartozott, hogy a művelődési célokon túlmenően a táj parasztságának gazdasági előmenetele érdekében is igen jelentős tevékenységet fejtett ki. Ekkor indult el sikeres útjára a délsomogyi dohány- és burgonyatermesztés, a különféle háziipari akciók, tanfolyamok és ekkor létesültek a takarékmagtárak, a tej szövetkezetek és gazdakörök százai, amelyek mindmind nevelték és vitték előre a somogyi parasztságot a mezőgazdasági ismeretek megszerzésének az útján.

262