Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848-1849)

1849. augusztus.

Kivonulás Somogyból

Noszlopy Gáspár ikormánybiztosságának négy mozgalmas hónapja alatt a tömegek forradalmi aktivitásának megszervezésével Déldunántúl legjelentősebb katonai tényezőjévé tette népfelkelését. Hadierejéről maga Klapka György az alábbiakat írta:

»Ez az erélyes ifjú június óta foglalkoztatta a Nugent alatt működő második osztrák hadtestet, s az osztrákokkal több szerencsés kimenetelű csatát vivott. Az egész csapat, mely saját magára hagyatva a kormánnyal és a többi sereggel való minden összeköttetés nélkül küzdött, vívódott az ellenséggel, 3000 főből állott; ennek is csak egy része volt rendes fegyverekkel ellátva, nagyobbára kaszákkal s csépekkel felfegyverzett újonchonvédek valának velük s 100 ló, 1 fa- és 1 ércágyú.-'-'

Kormányzása idején a falvakban jelentkező parasztmozgalmakat, földvisszafoglalásdkat és legelőelvételeket — mint amilyenek Buzsákon, Andocson, Bálványoson, Ácsán, Gerézden, Kerelkiben, Torvajon, Iharosban, Lászón stb. voltak — a sajtó tendenciózusan kommunisztikus törekvésekként állította be. A Márczius Tizenötödike 42. számának egyik tudósítója az alábbiakat írta a somogyi helyzetről:

»Noszlopy alatt a communismusnak minden kinövései buján kihajtottak. Somogybán már nem legelőfoglalásról van szó, hanem elfoglaltak és leétettek réteket, vetéseket, kimértek földeket, s a kormánybiztos nem tud erőt kifejteni ezek meggátlására vagy megzabolására. Persze ő s az új magisztrátus nem szeretné popularítását kockáztatni.«

Négy hónapos megyevezetése alatt igen erős reakcióval kellett megküzdenie a »világszerte legdölyfösebb arisztokráciájáról« híres szülőmegyéjében. Antal testvére visszaemlékezéseiben legdüihödtebb ellenfeleit Csorba Józsefben, későbbi árulójában, Hochreiter Ambrusban, Hódossy Jánosban, Bernát Józsefben, Roboz Pálban, gr. Festetics Miklósban, s a zászlóaljparancsnoki tisztéről leváltott Hertelendy Jánosban, a »somogyi Görgey«-ben látta.

A kezdeti sikerek után a cári és a császári csapatok előnyomulásának hírére végül is kénytelen volt feladni a megyét. Erről szól Noszlcspy visszaemlékezéseinek Kivonulás Somogyból c. fejezetének néhány sora:

»A miniszteri értesítvényből a Muszka interventióról és a magyar kormánynak Szegedre történt áthelyezéséről és országos népfelkelési tervről értesülvén; nehogy mi is, mint a magyar hadsereg és kormány kiegészítő részei, a nagy testülettől elszakíttassuk, azzal magunkat érintkezésbe hozni elhatároztuk, részint erőnk lehető legcélszerűbb felhasználása nézetéből. részint bizonytalan helyzetünkbőli kibontakozás tekintetéből. Mely okoknál fogva Somogy megye térhelyét, mely a közügynek annyi előnyt, és nekünk annyi polgári örömérzést nyújtott, vérző szívvel bár, de meg nem tört reménnyel elhagyva, 1849-iki august elején a nagy Nemzettesthez közeledni sieténk.«

Forrás:

Klapka György: Emlékeimből. Bp. 1886. 215. o.

Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései. Századok 1953. évf. 2—3. sz.

133.

28