Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848-1849)
— sietek levelem bezárni és a történendőkről adandó jelentésemet meg ígérni.« Forrás: A szabadságharcra vonatkozó iratok gyűjteménye. 1949. május 7. 129. 1849. május 12. Németh Boldizsár szigetvári szolgabíró felelősségre vonja Magyar- és Németújfalu községek bíráit a nemzeti zászló kitűzésének elmulasztást miatt »Hallomásból úgy vagyok értesülve, miszerint Magyar és Németújfaluban a császári zászló még behúzva nincs — ha ez igaz, ezért az említett helységek bírái megrovást érdemelnek, azért szoros felelet terhe alatt meghagyom a Magyar- és Németújfalui bíráknak, hogy tüstént a levelem, illetőleg rendelésem vételével arról nékem jelentést tegyenek, ha a császári zászló e helységben csakugyan még kint van-e s okát is adják, miért nem tették ki a magyar nemzeti zászlót, holott tudják, hogy Somogy megye már e hó elejétől a törvényes kormánynak hódol. Kelt Gyöngyösmelléken, május 12-én 1849. Németh Boldizsár szolgabíró.« Forrás: Fontosabb iratok gyűjteménye levéltárlátogatók számára. 1849. május 12. 130. 1849. május 14. A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata A »Somogy megye közönségének« megküldött függetlenségi nyilatkozatról a Megyei Bizottmány 1849. május 14-én az alábbi jelentést tette az ország kormányzójához: »A nap, amelyben önnek Polgár kormányzó folyó évi április hó 20-án 5907. e. sz. alatt kelt rendeletét s vele a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát visszaállított első bizottmányi ülésünkben felolvastatni hallók, ünnep vala nekünk, nagyszerű és dicső, minőt csak századok egyszer nyújthatnak, miként szent vala a nap és nagyszerűen dicső, melyben a nemzetgyűlés, hazánk jövő nagyságának e rendíthetetlen talpköve, meghozta a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát. Ez a teremtés első reggele volt nekünk, az előítéletek, a zsarnokság és szolgaság óvilágát elsodró özönvíz után, melynek átérzése szívünkben csak hála lehet a szabad magyar föld első polgára iránt, ki a nemzetnek megváltója lön s azok iránt, kik e hazában a szabadságnak apostolai s kik e szabadságnak nehéz vérmezein repkény koszorúkkal elhullott mártírjai lettek. Bizonyítékául annak, hogy mit érzett, mit végzett e napon Somogynak testvéresült népe nyolc százados elnyomás után, azon Somogyé, mely egykor a még sötét időkben, a fejedelmi zsarnokság ellen, bár szerencsétlenül első emelé fel e hon területén a támadás zászlaját, mint most 225
