Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848-1849)

1848. augusztus 7.

»Itt nem parancsol a kend főbírája!«

Az 1848. augusztus 7-i sárdi vásáron viharos jelenetek játszódtak a vásárpénz (földesúri jog) eltörlésének követelése miatt. Az események hátterében, az erről szóló alábbi jelentés szerint, a parasztok a falu ön- kormányzati jogainak és bevételeinek növelésére irányuló törekvéseinek s a drávai határőrzésben nemzetőrként részt vett parasztság megnövekedett öntudatának is nagy része volt. De nem véletlen az sem, hogy a mozgalomban a kezdeményezés egy nagy bajomi emberé: a megyében Nagybajom — mint láttuk — a földesurakkal a földért vívott küzdelemben igen jelentős szerepet játszott.

Az illetékes szolgabíró augusztus 21-én a történteikről az alábbi jelentést készítette:

»Folyó hó 7-én sárdi vásár alkalmakor a Bajom felüli bejárásnál a cédulaváltó helyen kívül számos bajomi embereik a szomszéd csökli, jákói és kiskovácsiakkal öszvecsoportozva marháikat egy falkába verték és a nagy tömeget erőszakosan béhajtani akarták. De mivel az odarendelt tiszt és több hajdúk a béhajtást elállották nékiek, a béhajtás nem sikerült. Ekkor Laki József nagybajomi nemzetőri első káplár (akinek talán nem lesz felesleges itt megemlítenem, hogy a legközelebbi rendezés alkalmával éppen a sárdi uraság kegyelemből fél telket adott) egy falka marhát maga elejbe fogván, minden ellenállás dacára az őrökön keresztül tört, a tisztet illetlen szavakkal szidalmazván. És az ő példájára többiek is erőszakosan keresztül hajtottak. Ä zaj nagy lett, a nép öszve- csoportozott, borzasztó káromkodások harsogtak mindenfelül. A tiszt pandúrokat hitt segítségül, kiknek az erőszakoskodók Istenüket, Krisztusukat káromolták s kutyáknak nevezték s rajtok szinte erőszakosan keresztül törtek. Egyedül Bersenyi eskütt úrnak és az őrmester közbejöttének tulajdonítható, hogy vérengzés, vagy emberhalál nem történt. Bersenyi eskütt úr a zavargókat szép szóval s oktatással csillapítani akarván, éppen egy lábadi emberrel beszélt, amidőn Vajda József nagybajomi lakos a lábadi emberhez így szólt: Tegye kend fel a sapkáját, ne süvegelje kend az esküttet, egyenlő most minden ember, s ezzel tovább ment. Utóbb a pandúrok a zavargók közül csakugyan kettőt elfogtak s elejbém kísérni akarták. Mit látván Vajda József, a tömegnek kiáltotta: Micsoda hitvány emberek kentek, hogy négy-öt pandúr kezébül ezt a két embert nem tudják kivenni. Erre a népcsoport a pandúroknak rohant és a két embert erőszakosan kezeikből kivették.5 Az elfogottak, mint utóbb kinyomoztam, Mátés György és Hetesi Mihály kiskovácsi lakosok voltak. Magam éppen ekkor érvén a hely színére, a rosszabb következések kikerülése tekinteté- bül a pandúrokat minden további erő használatátul letiltottam. Eskütt társommal és az őrmesterrel a többi erőszakoskodókat jó módjával kitanulni akarván, több esmérős bajomi embereket megkérdeztünk, de egynek se tudhattuk meg a nevét, azt részint eltitkolták, részint más álnévvel cserélték fel. És egy a tömeg közül azt felelte őrmesteremnek: Itt nem parancsol a kend főbírája. És többen ismét kiáltozták: Nem azért voltunk a Drávára, hogy többé helypénzt fizessünk! Szakács János jákói és Zsebi János csököli lakosok pedig azt kiáltozták többek hallatára, hogy kiprédi114.

209