Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
náról meggyőzvén, kik távolságok miatt Pesten részt nem vehetnek, többeket annak részvételére felbuzdítani; és táplálja azon reménység, hogy ezután a somogyi versenyből is több futó lovak fogják a pesti versenyzőket szaporítani.« A ménesgazdáikat nyilvántartó MÉNESKÖNYV szerint a megyében Czindery László ladi, Inkey iharosberényi, Zichy János nágocsi és gr. Festetics Miklós 1830-ban alapított hetesi ménesei voltak a leghíresebbek. Festetics, mint a Társaság elnöke évenként megrendezte a hetesi gyepen a lóversenyeket, a lóvásárokat és a jutalmazásokat. A versenydíjak között szerepelt a SOMOGYI SZÉP NEM (a hölgyek) által alapított 112 aranyat érő serleg díja is. »Kaposvárhoz egy mérföldnyire fekvő Hetes helység határában létez a Társaságnak egy tágas istállója, egyébb szükséges épületjei, ugyan itt szíveskedett Festetics Miklós gr. egy alkalmasan elkészített pálya tért is a Társaság használatára ált engedni. A pálya köre 1060 pozsonyi öl (2014 méter) volt.« 1848 előtt — olvasható Pesty Frigyes: Somogy vármegye c. kéziratában — a Kaposvár határában lévő Huszti-tarlón (Huszty-birtok) —, amelyet a lóversenypálya hosszúsága miatt a köznép »hosszai tarlónak« nevezett ■— megyei lóversenyek voltak. Forrás: Somogyi Gyepkönyv, 1837. 97. 1836. »... a számosabb halottak felett a harangozást eltiltják, minthogy azoknak szüntelen zúgása a népben csak rémülést okoz...« Az 1831-es kolerajárvány után, amely több megyében valóságos parasztfelkelést ('kolerafelkelés) okozott, 1836-ban újabb »veszedelmes két csapás« járványa pusztította a megye falvait. Taranyban, Babócsán és Szentmártonban az »epeiké riság« (kolera), Szigetvár ott, Attalán és Ácsán pedig a »szarviasmarhadöig« szedte áldozatait. Az 1836. aug. 4-i kisgyű- lésen Czindery László első alispán felolvastatta Kamrák physicus i(orvos) levelét, majd a következő intézkedéseket foganatosította: »Megilletődve értették a Karok és Rendek ezen öldöklő nyavalyának öldöklését, mely különösen Tarany helységbe a bemutatott táblás jegyzékek szerint annyi számos áldozatot elragadott, miután azonban Csorba első physicus úrnak szóbeli előterjesztéséből megértették, hogy ezen betegség, noha minden jelenségei az 1831-i esztendőben uralkodó epekórsághoz hasonlók, mégis nem valamely ragadós veszedelem, hanem inkább az időjárásból, és levegőnek mostani száraz, minden electricitás nélkül lévő állapotjából származott, melyhez a levegő mérsékletének hirtelen változása, és az életmódja is járultanak: ezeknélfogva úgy találtatott, hogy az 1831-ik esztendőben felállított szoros elzárások mostan szükségtelenek, hanem inkább kell a népet arra oktatni, miképp viselje magát ezen időjárásban, és mit tegyen akkor, midőn a nyavalya magát mutatja, addig is, míg orvosi segedelem érkezhet, melyre nézve Csorba első 178
