Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
Források: Acta congregationalia 1816, 1828. Döbrentei Gábor: Kaposvári olvasó szoba Nemes Somogy Vármegyében. Hasznos Mulatságok a Hazai s Külföldi Tudósításokhoz Toldalékul. 1830. Első félesztendőre. Nr. 5. (33—35. o.) 92. 1831. . mi Somogy vármegyei plébánusok a matriculákat (anyakönyveket) magyarul kezdjük írni...« Az 1827. évi XXIII. törvénycikk elrendelte az egyházi anyakönyvek másodpéldányainak a megyék levéltáraiban való elhelyezését és őrzését. A megye sclkat fáradozott a magyar nyelv használatának a bevezetéséért. E törekvése visszhangot talált Kopátsy József veszprémi püspöknél, aki 1831. jan. 1-től elrendelte egyházmegyéje plébánosainak az anyaikönyvek magyar nyelven való vezetését. A rendelet hatására Kövér János vörsi plébános az alábbi figyelemreméltó bejegyzést írta egyháza anyakönyvébe: »Az 1831-ik esztendő volt az, mely az egyházi dolgokban a római nyelv igáját némineműképpen lerázta és édes szülött nyelvünket 800 esztendők uta az Anyaszentegyház jegyzőkönyveibe is végtére béültette. Hogyan eredeti ez, és miképp kaphatott lábra, meg fogja mutatni Kopátsy püspökünknek kerülő levele, melyet Nemes Somogy Vármegye urainak buzgó folyamodására a somogyi plébánusokhoz küldött és mely a plébánia protocollumából ide le van másolva. Örömmel jegyzem itt fel: hogy talán Somogy vármegye volt kedves hazánkban első, mely az 1827. 23-d articulus süketét kebelében sürgette és a derék Kopátsy minden kételkedés nélkül az első, ki ezt kész szívvel elfogadta. De feljegyzem még azt is, hogy midőn mi Somogy vármegyei plébánusok a matriculákat magyarul kezdjük írni, még akkor ugyanezen Veszprémi Püspökségben mind a Szalai, mind a Veszprémiek deákul írják, mert az ő vánmegyéjek ez eránt Ö Excellentiájához, a Püspökünkhöz még eddig jelentést nem tett. Nem árt azt is tudni, hogy midőn édes nyelvünk diadalmán minden igaz magyar annyira örül, találkoznak mégis némelyek, pedig papok, magyarok, kik jóllehet egyéberánt nagy hazafiak, a hazának oszlopi, a katholika hitnek bástyái, az Anyaszentegyháznak szinte gyémánt várai: de mégis a matriculáknak magyarul való írását teszik-veszik, sütik- főzik, orollyák, bötsmérelik. Mintha bizony, mikor deákul nem beszélünk, megszűnnénk lenni keresztény kathoíikusok: vagy a németek, frantziák és egyéb tsinos nemzetek eretnekek volnának azért, hogy a theológiát is a magok nyelvén tanittyák, a consistóriumoikat ezen tartyák, ezen intézik egyházi dolgaikat és a többi. így törődik a rab a maga bilintseihez, így vonakodnak a régi szennyest levetni, ily nehéz a szokásbul kibújni. Én legalább szívembül örülök rajta, és mind az ut- szán, mind a templomban, mind a társalkodásban, mind a hitbéli dologban szeretek magyar lenni.-« Forrás: "Emlékezetül a jövendőknek« címmel bejegyzés a vörsi r. kath. plébánia 1831. évi keresztelési anyakönyvében. 174
