Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
vármegyében is vannak birtokai, és aki Gömör vármegye közgyűlésein rendeleteimmel szemben különös ellenállást tanúsított. Ebben az ügyben teljes óvatossággal indítsa meg a pontos nyomozást, a szükséges intézkedéseket szabályszerűen tegye meg, és erről hozzám tegyen kimerítő jelentést. Schönbrunn, 1814. június 21. Ferenc.« A titkos nyomozásra utasított megye — dicséretére legyen mondva — 1814. dec. 29-én köziölte a (kancellárral, hogy az alispán által megkérdezett nagybajomi birtokosclk ilyen dalt soha nem hallottak énekelni, maga Pálóczi Horváth pedig négy évvel a nyomozás megkezdése előtt elköltözött Somogyból Zalába, petrii-keresztúri magányába. Forrás: OL. Magyar Udvari Kancellária Levéltára. Acta praesidialia. 1814: 5. sz. Ötödfélszáz énekek. Pálóczi Horváth Ádám dalgyűjteménye az 1813. évből. Kazinczy Ferenc levelezése. (Kiadja Váczy János.) Bp. 1890—1911. Vörös Károly: Adalékok Pálóczi Horváth Ádám életéhez. Irodalomtörténeti füzetek 17. szám. Bp. 1958. 83. 1815. A berzencei jobbágyok adóhalasztást és a katonai terhek enyhítését kérik »Tekintetes Főbíró Űr! Nekünk érdemünk fölött való kegyes Urunk! Igen mély alázatossággal esedezünk a Tekintetes Űr kegyes nagy jóakaró Főbíró Urunknak kegyes atyai színe előtt, méltóztasson kegyes szemeit mireánk, szegény berzenceiekre is vetni, a mindennapos fors- pontot (előfogat) addig, amíg lehetett győznünk, nem is említettük, de már most kénytelenek vagyunk eránta könyörgésünket nyújtani, úgy az adót is eddig még csak kiteremtettük, most pedig amidőn ezen anga- riára (adórészlet befizetés ideje, évnegyed) kellenék 1000 forintokat küldenünk, hetenkint szedtük, mégis nem többet 200 forintoknál hajthattunk ki, ennyire jutottunk mi már, hogy a kenyér szüksége miatt se portiót (a katonaság eltartására bevezett új adónem a XVII. században) nem fizethetünk, se forspont szolgálatot nem tehetünk, mert mindenünket kénytelenek vagyunk eladogatni, lovainkat, ökreinket, teheneinket és sörtéseinket, csakhogy éhségünket valamennyire pótolhassuk, de hány- nyal találkozunk, akiknek még ennyi bizodalmuk sincs, azok koldulással kényteleníttetnek apró gyermekeiket táplálni. Azért mind az adózó, mind pedig forspont dolgában borolunk a Tekintetes Főbíró Urunknak kegyes lábai eleibe, az adó eránt jövendőre várakozni, a forspont eránt pedig különös pártfogással lenni, ordináncz (katonai futár) szekerekről egy generális repartitiot (általános kivetés) írni, melynek ereje szerint lehessen a helységekről szorultságunkban segíteni, különösen engemet, öreg bírót már két ízben úgy összetörtek a katonák a fogyatkozás miatt, hogy most is viselem a sebeket.-« Forrás: Kiállítási iratok gyűjteménye. 1815. máj. 2. 164
