Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
I. - Baksay Sándor: Somogy vármegye
»Minden falura esik itt egy-egy erdő, csak Nagy-Bajomnak nincs, és a Sióra dűlő somogyi Kánaánnak a megye csúcsában, hol Ádánd, Kiüti és Ságvár feküsznek. Legtöbb erdő van a nyugati részeken, hol a területnek fele 'erdőség. Legnevezetesebb erdőtestek itt az iháros- berényi; a berzencze—nagyatádi (Kanizsa-berek), mely Nemes Dédtői a Dráváig majdnem 40 kilométernyi hosszúságban, s néhol 10—15 kilométer szélességben terül el, s majorokat, apró falvakat 'határostól zár magába: fentebb a mesztegnyei és marczali erdőségek. Keleti oldalon a lakó- csai és bünüsi, fentebb a 14 000 kataszteri hold hárságyi (Denna) a Zseliczben, és még feljebb az igal-koppányi rengetegek. Régebben ezek az erdőségek egymásba ölelkeztek, lombjaik a falvak végső házait, kertjeit ánnyékozták; ma már teménteS'en szőnyegzetük össize-vissza szaggatva, szabdalva, átlyuggatva, talajuk szántóföldekké alakítva, csak árnyékaik a réginek. Ami bennük nagyszerű, csodálandó vagy félelmetes volt, nagy részben talajkocka-, épület- és dongafa alakjában szétvándoro'lt. Somogy a szertelen erdőpusztítás folytán régi kedves képéből egészen kikelt. Ezt panaszkodna a somogyi ember, imíg az idegen megütközve kérdi: Még több is volt, mint amennyit ma látni? És ha ez csak árnyéka a réginek, mennyi volt a régi? Kétségkívül sok szép erdő helyét meglepte az azélőtt ismeretlen gyalogfenyő; a kiirtott helyeken itt-ott kerekre puff adva a föld: avatatlan ember könnyen kunhalmoknak nézné, holott nem egyebeik kilúgozott hamudoraboknál, mert ezeknek az erdőknek egyedüli ipara a hamuzsír, s legfeljebb a .szénégetés volt.« »Mintegy négyszáz apró község, major és puszta, mindegyiknek 'háta mögött a vár, az erdő: hél szolgabiró és nyolc úriszék tartotta fenn bennök a rendet. És a faji jelleg', az ősidőkből átszármazott függetlenségi hajlani, mely a vúsizontagságos harci korszakokban makacssággal és furfangos- sággal fegyverkezett, mely készebb volt erdőre szaladni és bujdosóvá lenni, mint magát a legkisebb fegyelemnek vagy fenyítéknek alája adni, s mely megtámadhatása esetén elszánt ellenállásban nyilatkozott.« »A megye három sarkán elterülő hegycsoport — inkább hegyes vidék — számtalan domborulatain díszük a szőlő és az erdő. E hegyi erdők szerencséje az utak hiánya vogy rosszasága volt, mely miatt a szállítás sók nehézséggel és költséggel járt, s így kevesebb pusztulásnak voltak alávetve, mint síksági testvéreik. A filoxérának azonban, mely a szőlő tövére vetette fogát, nem állotta útját semmi s ma már nem a szőlőültetvényeket, hanem azoknak csupán helyeit keU és lehet számba venni. Az egész Külső-Somogy Balatonra néző dombjai pusztaiéban vannak, a látrányival együtt mely borával a többi fölött kitűnt. A Drávára dűlő hegycsoport királya a zákányi volt: ugyanezen csoportnak szép gesztenyeerdői Iháros-Berény határát ékesítik. A természeti .szépségekben meglepően gazdag Zselicz lejtői szintén jó bortermő helyek. A legnevesebb borokat azonban az az eddig még nem említett kis hegygerinc adta, mely Balaton-Berénytől Böhönyéig a kéthelyi, marczali, böhönyei uradalmi pincéken keresztül a szomszéd megyékbe egész Sopronig s még tovább is árasztotta keresett nedveit. A jó borok mellett akad Somogybán három emberes bor is, somogyi nyelven erős bor '(erős... meginni), s más efféle, melyet a kegyetlen humor saját névvel jelöl meg: ilyen az egresi kórság, a jádii nyavala, melytől a üiloxéra is elpusztul, s melyből termesztője is csak penitencziáüs héten iszik. Egyébként a somogyi embert nem búsítja ,a filoxera. Kivágja tőkéit, s a földet más veteményre hasznosítja, aztán leszáll a homokra 17 Somogy Megyei, «evotár NAGYBERKI .UjKo’c ’ OSZT. KÖNYVTÁRA
