Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
Forrás: Oroszy Benjáminnak, a tekintetes nemes Somogy vármegyei insurrec- tionalis Infanteriánál volt kapitányának ugyanazon sereg pártütésekori fatalis története. Olmütz, 1803. II. 1800. A látrányi tumultus Az insurgens katonák a megye falvaiban is »zenebonáskodtak«. Jelentős tumultus zajlott le Látrányban is. Ezek az insurgens katonák voltak a kései utódai azoknak a hajdani jobbágyoknak, akik — mint a XVII. századi jobbágy levelekben olvashattuk a 41. szám alatti dokumentumokban — védelmet kértek a kamarától hatalmaskodó földesuraikkal szemben. A statáriális bíróság Kaposvárott hallgatta ki Kis Csák Istók 21 éves látrányi lakost, akinek vallomását így őrizte meg a rögtönítélő bírósági jegyzőkönyv: ,»A látrányi helység által felállított insurgensek, úgy mint Gere Miklós, Nagy István és Váradi János először ugyan csendességgel, minden lárma nélkül jöttek haza Látrányba, de kevés idő vártatva, mind a hárman azt mondották, hogy már eloszlott az insurrectionális (felkelő) sereg és az urak eloszlottak, se hírek, se hamvak már többé nincsen, vége vagyon a robotolásnak, azért kiki velünk tartson, mert különben megöljük, de az uraság ispánja ezzel nem gondolván, a helység túrájával őket meg- kötöztette, kedden, azaz november 11-én este, de ismét szabadon eresztette és engem, Kis Ferkó Jánost, Juhász Jánost, Gere Jánost, Kálóczi Lacit és öreg Kis János fiát, Jánost melléjük rendeltek strázsának. Mink azon éjszaka és másnap, azaz szerdán délután mintegy egy óráig strá- zsáltuk őket, a fegyvereiket már elszedvén megfogattatásukkor az öregbíró tőlük és berakta a kamrájába. Történt azonban, hogy szerdán, mintegy egy óra tájban, amint mondám, 5 vagy 6 turi insurgens katonák odaérkeztek, de már ekkor Gere Miklós és Nagy István látrányi insurgens katonák a többi strázsákkal elmentek a látrányi pinceszerekre, így tehát csak én és Juhász János strázsáltuk Váradi János insurgens katonát. A túri vendégek tehát mindjárt megállapodván a bíróháznál, kocsijukról leszállottak, még messziről elkezdették teremtésemet összeszidni, hogy én volnék e a strázsa, melyre én azt feleltem, igen is, mely szavamra káromkodások között egymásnak mondották: lődd agyon, de Váradi János látrányi insurgens azt mondta nekik: ne bántsátok, hiszen kény- telenségből strázsál az és a másik engemet. Akkor tehát rólam elállván, Váradi János a bíró kamuráját berúgta és az elszedett fegyvereket onnét kihozta, nekem parancsolván, hogy fegyveres kézzel keresnénk fel Juhász János strázsa társammal Gere Miklóst és Nagy István katonákat. Mi tehát, mindenünknél egy puska lévén, elmentünk a hegy felé és éppen a hegy szélén Gere takács pincéjénél összeakadtunk az öregbíróval, a két insurgens is hozzánk érkezett. Ezek tüstént bementek a faluba, de már ekkor a túri katonák és Váradi János látrányi insurgens a zenebonát elkezdték, a zsidó boltot 'kirabolták, az ispánt félhalva hagyták, Gere Petit megverték s elszaladt a maga háza felé, kit a katonák kergettek és amire én hazaértem, már akkor az uraság pincéjét is feltörték, onnét egy hordót felhajtottak, fenekét kivevén, ittak és sajtárokkal hordották szét az asszonyok. Azt hallásból tudom, hogy túri Szabó János volt fő előmozdítója a pince feltörésének, a borból én is, mint a többi, ittam, innét 156
