Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

I. - Somogy nevének eredete

telezte, hogy az Árpád-kor elején a Simigy alakváltozat is előfordult Majd az előzőkhöz hasonlóan az alábbiakban sommázta véleményét:

»A magyar nyelvészek úgy magyarázzák e szó eredetét, hogy a cornum, Kornelkirsche jelentésű som főnévnek régibb sum, még régibb sumi alakjához hozzájárult az árpádkori »valamivel bővelkedő« jelentésű d c-o gy helynévképző, amely a magyar nyelvterületnek egyik részén d, a másik részén ellenben gy alakban járatos. V. ö. Kóród-Kórógy, Szilád-Szilágy, Somog-Scmogy. E táj tehát somfában (szilfában Szilád, kóróban Kóród) bővelkedő helyet jelent. A legrégibb Sumigy alakból egyfelől előreható magánhangzó-illeszkedéssel Sumugy lett, másfelől meg hátrahatóval Simigy, ez az alakváltozat elavult, ma már csak a latin Simigiensis melléknév őrzi azt. A Sumugy-ból az Árpád-kor végefelé (amikor az u helyébe az o lépett) alakult ki a ma is használt Somogy.« (A Somogy helynév eredete. Föld és Ember, 1929. 42. o.)

A néveredet magyarázatát eléggé megnehezítette az a körülmény, hogy Somogy nevének még ma is legalább 15—20 variánsát olvashatja a kutató, bizonyítva, hogy a név eredete századokon keresztül nem volt még az oklevelek írói előtt sem egyértelműen tisztázott. (Simighiensis, Schimighiensis, Schomogii, hungarice Somogyság, Simeg [I. István], Simigh, Schimigh, Sümeg, Sümög, Sumich, Seumig, Somig [a franciák Menard után], Somogiensem, Sumudiensis, Simeghiensis. Somoniensis.)

Ám ilyen alakzatokat is olvashatunk: vinum Simigiense (H. O

I. 402), in comitatu Symighiensi, in agro Sisiensi, Symygiensi, com. Sü- migiensis (az 1101-ben vagy 1102-ben készült pannonhalmi alapítólevél interpolált másolatában), in monasterio nostro Symigiensi. Somogyvár nevét íletően pedig az alábbi változatok ismeretesek: Somoghvar, Somogvar, So- mogwar, Sommogwar, Somovar, Sumodwar, Sumidwar.

Így valójában jogos volt Timon kérdés feltevése is: »Unde appe- latus sit?« — Honnan ered a név? — »Difficile est vel conjecturare!« —• Nehéz még találgatni is! — Valóban még ma is gondot okoz a ránk hagyományozott etimológiai bizonytalanság tisztázása, a századokon keresztül kialakult népszerű és divatos nyelvészkedés mutatós eredményeitől való megszabadulás és a név eredetének új utakon történő megközelítése és megfejtése.

Az első hazai hírlapot, a Nova Posoniensia-t 1721-ben alapító Bél Mátyás, a XVIII. század legjelentősebb, megyénkben is többször megforduló hazai földrajztudósa és írója, a ma is kútfőként használatos »Notitia Hungáriáé novae historico — geographica« — sorozatban ugyan nem publikált, hanem Gyurikovits György által lemásolt »Notitia Comitatus Simighiensis« című munkájának bevezető soraiban Somogy elnevezését már más úton igyekezett megközelíteni. A vármegyének — szerinte — nevét az a vár adta, amelyet latinul Simighiumnak, magyarul Somogyvárnak neveztek. Vannak, akik a Simighiensis-t tévesen Simigiensis-nek mondják. A magyarok helyesebben Somogy vármegyének, mintsem Sümegh vármegyének nevezik. Bonfinius, Ranzanus és más történetírók is Simighiensis-nek nevezték s somogyi konventről beszéltek. (A Simigio veteri Romanorum castro dictus.) E területet a magyarok Somogyságnak nevezték. (Schomogii = hungarice Somogyság.)

Bél Mátyás, hazánk nagy ismerője 1734-ben a nagybajomi Sárközy család vendégszeretetét is élvezte. (Reiszig Ede: Somogy várH