Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
fegyvertelen, s nagyobb ellenállásra képtelen népet, lázítóikat pedig a pallosjogú úriszék halálra ítélte. Cserti György és Szalai János fejét Csurgón ütötte le a konvenciós urasági hóhér, Kasza Jánost pedig falujában akasztotta fel a tiszttartó. A vértesek pedig tovább őrködtek a síri csend felett, folytatták az exekuciókat: az elmaradt úrbéri járandóságok összaszedését. A katonai segédlettel járó exekuciók kisebbfajta tatárjárásra emlékeztettek, kifosztott falvak jelezték az embertelen végrehajtások útjait. Ezek a kisebb-nagyobb paraszti megmozdulások deputációkat indítottak útra Bécsbe és a jobbágyok újra megkeresték titokban az írástudókat, akik közvetlenül a királynőhöz címezték az instanciákat, és akadtak bátor levélvivők is — mint Murlassy Mihály istvándi postamester —, akik nem tettek jelentést a szolgabíráknak, hanem a falvakat végigtrombitáló császári postával egyenesen Bécsbe továbbították azokat. De vitték a leveleket a parasztpostások is, gyalogosan, szekereken, faluról-falura összeadott költségen, mígnem 'azok a címzetthez, a királynőhöz érkeztek Bécsbe. Az udvar szívesen dörgölte a vármegye orra alá a gőgös nagybirtokosok elleni jobbágylevelek özönét kivizsgálás céljából. Azok, így havonta ülésezni kényszerültek, s a kisgyűlések a törvénytelen úrbéri szolgáltatások kivizsgálására alig tudták a megye szolgabíréit kiküldetésbe küldeni, akiknek — főként — a nép által el nem árult és ki nem szolgáltatott levélíróknak a felkutatása okozta a legfőbb és a legtöbb gondot. IV. 1765. A kaposvári uradalom jobbágyainak kérelme A parasztoknak azonban, miután hiába instanciáztak tiszttartóknál, papoknál, megyénél — 1765—67-ben úgy látszott — váratlan pártfogójuk akadt a királynő, Mária Terézia személyében. Az udvar ugyanis világosan látta, hogy a földesurak mértéktelen robotkövetelései előbb-utóbb tönkreteszik a parasztot, aki ennek következtében még adója megfizetésére is képtelen lesz. És mivel éppen az 1764—65. évi országgyűlésen akadályozta meg a magyar nemesség az udvarnak azt a kísérletét, hogy az adótól mentes nemesi vállakra is adóterhet vessen ki, — az udvar 1765-ben szabad utat adott a paraszti panaszoknak: átvette a Bécsig ins- tanciázó falusi küldöttek panaszos leveleit s kegyes orvoslást ígért a sérelmekre. A sérelmek pedig már nagyok voltak. fgy került Eszterházy Miklós herceg kaposvári uradalmának jobbágyai által írt levél is 1765-foein a királynő kezébe. ■»Fölséges Királyné Asszonyunk! íme, hogy már régen megnyomcirodott hazánk szomorúságban vala, mivel az ő szívének semmi vigasztalását nem reménlette: de íme szegény országunk reménye a mastani időkben megjelent, az ki ide elvezetett, hogy nyitva légyen az ir111
