Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
végsőikig ellenállt az adóemelési kísérleteiknek, ettől kezdve már csak ritkán hívott össze országgyűlést, egyre inkább a rendeletek tömegével támadta a birtokos nemességet. Egyik legelevenebbe vágó támadását éppen a nemesség legfontosabb jövedelemforrása éis létalapja ellen: az úrbéri adózás, a jobbágyi szolgáltatások túlhajtása ellen intézte az udvar. Megrökönyödve és fogcsikorgatva vette tudomásul a somogyi nemesség is az úrbéri szerződések törvényesség szempontjából való felülvizsgálatát. Ä vármegyének — tetszett, vagy nem — az elrendelt vizsgálatokat végre kellett hajtania. A falvakba szétküldött szolgabírák irrmel-ámmal tettek eleget a helytartó- tanácsi rendeleteknek, húzva-halasztva a vizsgálatok megtartását, s homályos jelentéseit csak akkor fogalmazta meg igen nagy késedelemmel a vármegye, amikor a helytartótanács a válaszadásra már többször megszorította. Még elevenebbe vágó és az önkormányzati elv még súlyosabb megsértését jelentette az a rendelet, amellyel — nem hívén a megyei jelentéseknek — külön bizottságokat szervezett az úrbéri ügyek rendezésére az udvar, és biztosait a megyei szolgabírák után küldve, azokat közvetlen helyszíni tárgyalásokra kényszerítette az érdekeltekkel: a jobbágyokkal. Az egyre erősödő abszolutizmus a XVIII. :sz. közepétől gyarmati <orba taszította hazánkat. Az adóalap és a parasztkérdés Volt a gyarmati sors legégetőbb kérdése, hiszen az udvar is tudta, hogy nem igen számíthat — a nagymérvű földesúri kizsákmányolás után — a jobbágyság adójának emelésére. A falvaik népe nem láthatott az abszolutista törekvés sima modorú, de ravaszul felállított kulisszái mögé, nem tudhatta, hogy kizsákmányolt nyomorúságának fellkavarása csupán csak eszköz az udvar kezében a rátarti, s műveltségben tunyán és csökönyösen maradi birtokos nemességnek a megzabolására és fékentartására. S a somogyi jobbágy — telkes, zsellér és árendás, akit egyaránt nyomott a robot, a fonópénz, a disznó és méhtized, az összes panasztnyomorító kilenced, a földesúri követeléseik egész sorával — mindezt nem látva óráját ütni érezte, s titkos összejövetelre bújt össze napszállat után a falvakban, földből, vagy vályogból vert házainak szalmafödelei alatt. I. 1750. Bürüs, Magyarújfalu és Várad helységek robotterheik enyhítését kérik Nagy János viceispántól A somogyi tájon kibontakozó új paraszti életet súlyos és egyre növekvő földesúri terhek fojtogatták. A XVIII. század közepének hosszas háborúi következtében a gabonaárak magasra szöktek: a földesurak nem elégedtek meg többé a jobbágyföld termésének kilencedével, hanem növelték azoknak a szántóknak a területét, amelyet maguk műveltettek 110
