Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
ünnepén (I. 10.), másodszor Gyümölcsoltó Boldogasszonykor (III. 25.), hainmiadszor Szent Jakab ünnepéin (VII. 25.), negyedszer Mindszentikor (XI. 1.). A hely-pénz nagy sátornál 20 dénár, kisebbnél 15, legkisebbéknél 10, gyalogárusnál 5 dónál’. Hogy pedig az iparosokat és egyéb kereskedőket a gonosz emberek meg ne károsítsák s a vitákat, veszekedéseket, vagy verekedéseket elkerüljék, arra az urasági hajdúk segítségével a tiszt köteles vigyázni. Van a Kapos folyón egy kétkerekű urasági malom, melynek egyhar- mad jövedelme a molnáré. ... A molnár kötelessége nemcsak a malom körül, de más urasági házak körül is dolgozni... A lakosoknak engedélyük volt megépíteni a Geíiczei és a harmosi malmokat, de mivel azt elmulasztották, Gelicze helyén lisztes malmot építettek az uraságnak 1715-ben, Harmosom pedig kallós malmot 1730- ban. .. Kb. 38 évvel ezelőtt (kb. 1694-ben) épült fából és lécből a templom a Szentháromság tiszteletére.. .A plébános háza kényelmes, melyet éppúgy, mint a templomot, a városiak gondoznak... Jövedelme kereszt- ség után 17 kr. Házasság után 2, 3, 4 istb. Ft. Avatásért 12 dénár, idősebb temetéséért 50 dénár, fiatalabb temetéséért 40 dénárt, gyászmise: 1 Ft., beszédért: 1 Ft 50 dénár. Van iskola is. A mester fizetése 10 Ft. ..« Forrás: OL. Eszterházy cs. lt. Rep. 35. fase. X. Nr. 644. 1732. föl. 7—8. 571737. Boszorkányperek Míg a főnemesség — az országba s a megyébe tódult idegen származású főurafckal együtt — a vagyonszerzésre és az üres falvakba munkáskezek toborzására vetette magát, addig a birtokos köznemesség a töröktől Visszavett területeken, rendi jogainak sáncai mögött, hozzákezdett az önálló vármegye szervezéséhez, s önzőén csak adómentességét, szavazó- képességét hajtogatta s végnélküli birtokperekkel, jobbágyaikkal való marakodással töltötte életét, rablókat, tolvajokat üldözött hajdupálcájával. Az újra betelepített földön nehéz volt az élet: sókféle járvány, betegség vetette vissza termelőmunkájában, veszélyeztette erejében, egészségében a tudatlan népet. Mi sem természetesebb, amikor magyarázatot már nem tudott találni bajára: rontásról és boszorkányságról kezdett suttogni a sötét, babonák ködével borított falvak népe. A földesúri és a megyei hatóság felvilágosítás és okos segítségnyújtás helyett maga is alátámasztotta és teljes apparátusával megerősítette az efféle hiedelmeket. Tiszti fenyítő per Hampu Erzse iharosberényi boszorkány ellen 1737. dec. 17-én a megyei törvényszék előtt: »•Miképpen ezen Törvény szék sízine előtt vason álló gonosz, Istenét megh tagadó Bűbájos és varázsló Boszorkány személy nem tudatik minémő eördöghi indulattul viseltetvén magba Teremtő Istene ellen, mind Isteni, mind Emberi törvényeknek és azok kemény büntetések megh vetésével pártot ütvén az Belzebub pokol béli Sátán zászlója 106
