Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Nübl János: Az 1912. évi gróf Tisza István elleni képviselőházi merénylet somogyi vonatkozásai

1912. szeptember 18. azonban még tartogatott meglepetéseket. Désy Zoltán (Marosvásárhely II. számú választókerületének országgyűlési képviselője) este a budapesti Sas-körben egy ellenzéki politikusok által egyetemisták számára rendezett társasvacsorán - politikai bombát robbantva - Európa legnagyobb panamistájának nevezte Lukács László miniszterelnököt. A Kossuth-párti képviselő vádjai szerint Lukács a Khuen-Héderváry-kormány pénzügyminisztereként - minisztériumi beosztottjai útján - 4,8 millió koronát vett át az 1910. évi választások előtt a kormány rendelkezési alapjába. Az összeget — amely nem került az államkincstárba, hanem a munkapárt választási kasszájába vándorolt - a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság fizette be az állami sójövedék 10 esztendőre szóló egyedárusítási jogáért. A társaság már 1900-ban koncessziós szerződést kötött a magyar állammal, s a pénzügyminiszteri tisztséget akkor is Lukács László viselte. A koalíciós kormány a megállapodást 1906-ban felülvizsgálta, s egy részét fel is mondta. A Magyar Bank vezérigazgatója, Elek Pál ezért érdekelt volt a koalíció választási vereségében, s a befizetést nem is titkolta. Lukács gyenge védekezésként mindössze azt bizonygatta, hogy nem saját céljaira fordította a kérdéses összeget.

Désy Zoltán 1912 márciusának végén, áprilisának elején szerzett tudomást az ügyről, de csak Kovács Gyula május 22-i képviselőházi urnaborogatásakor „szellőztette meg” a vesztegetést. A feldúlt Kossuth-párti honatya ugyanis az általános veszekedés közepette odakiabálta gróf Zichy János vallás- és köz- oktatásügyi miniszternek, hogy a munkapárt „defraudált” (sikkasztott) pénzen szerzett választási győzelmet. Désy saját állítása szerint másnap (május 23-án) jelentkezett a házelnöknél, hogy vádjait napirend előtti felszólalás vagy sürgős interpelláció alakjában a törvényhozás elé terjeszthesse, azonban Tisza nem vette tárgysorozatba kérését. Elvbarátai tanácsára a pártok közötti tárgyalások alatt hallgatott az ügyről, június 4-ét követően pedig lehetősége sem volt a képviselőház plénuma előtti megnyilatkozásra.150

A somogyi közvélemény is izgatottan várta a kormányfő válaszát, aki azonban egyelőre hallgatott. A barcsi kormánypárti választópolgárok ebben a kritikus helyzetben látták elérkezettnek az időt pártszervezet alakítására. A kormány melletti felsorakozás jegyében dr. Piszár Antal barcsi ügyvéd szervezésében, október 6-a délutánján a Dráva Szálló nagytermében megalakult a Barcsi Nemzeti Munkapárt. A közel négyszáz jelenlévő a pártkör elnökévé dr. Piszár Antalt választotta.151

150 Fábián Béla: 5-6.

151 Munkapárti alakulás Barcson. Somogyvármegye, 1912. október 9. 1.; A barcsi munkapárt. Somogyi Ellenzék, 1912. október 10. 3.

150