Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Katona Csaba: Adatok az iparosok és kereskedők szombathelyi betelepüléséhez, 1850
Egészen más okból kapott időleges elutasítást február 9-én Tallicius József harmincéves, római katolikus zuckmanteli (Zlaté Ногу, Szilézia, troppaui kerület) vargasegéd. О mestervizsgára kért engedélyt, mire azt a választ kapta, hogy előbb hozzon hazájából elbocsátó levelet. Hogy esetében az elbocsátó levél jogos követelése mögött vélhetően nem húzódott meg más szándék, azt bizonyítja, hogy engedélyt kapott: az elbocsátó levél megérkeztéig - ami nyilván nem kevés időt vett igénybe - segédként dolgozhat Szombathelyen.29 Április 13-án bizonyos Megyaszay Lajos részesült elutasításban. A római katolikus kereskedő a Tiszántúlról, Debrecenből szándékozott Szombathelyre költözni. Mivel azonban csak 1846. évi dátummal rendelkezett bizonyítvánnyal erkölcsös magaviseletéről, az a határozat született, hogy nem kaphat engedélyt, amíg nem hoz bizonyítványt az azóta eltelt évekről.30 E ponton érdemes rámutatni, hogy ellenkező irányú mozgásra nem tudunk példát. A Debrecenben 1715 és 1867 között polgárjogot nyert személyekre vonatkozó első számú forrás, a Matricula Civium (azaz: Polgárkönyv)31 két kötete egyetlen szombathelyi gyökerű, Debrecenben polgárjogot nyert beköltözőt sem említ, ugyanakkor tudjuk, hogy Kőszegről indulva32 sikerrel járta be ezt az utat Kovács Mátyás kalmár 1758-ban és Raidl Pál vasárus 1773-ban. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni ezen adatok esetében, hogy Debrecenben a reformátusság erős, de nem hibátlan szűrőül szolgált. A főleg katolikusok lakta püspöki város Szombathelyről így nem meglepő, hogy nem volt cél a kálvinista Róma. Valamennyi példa mutatja, hogy az iparosok és kereskedők - hol sikertelen, hol sikeres - betelepülési kísérlete ugyanolyan nagyarányú volt 1850-ben is, mint a megelőző években. Ugyancsak tipikus - a nagy történelmi korszakhatárokat „nem tisztelő” - céhes mechanizmus az is, hogy az apák tekintélye meggyorsította fiuk előrejutását. így 1850. március 28-án Horváth Péter 22 éves római katolikus, zsirai (Sopron vármegye) illetőségű szabósegéd folyamodott engedélyért „liszt és egyéb aprólékonyságokkal való kereskedés” tárgyában. Mivel édesapja átvállalta az ezzel járó anyagi terhek viselését, 15 forint bolti díj lerovása ellenében kedvező választ kapott.33 Fenti példánkban a kirótt összeg megfizetésével segített az édesapa, de az atyai tekintély ennél direktebb módon is érvényesülhetett. „Anno 1774 kezdődik 29 MNL OL X 16080. No. 1149. 30 MNL OL X 16080. No. 1408. 31 Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára (MNL HBML) IV. a. 1011. s. A Debrecen 18—19. századi népesedésének története szempontjából rendkívül fontos forrás nem ismeretlen a kutatás számára. Herpay Gábor 1936-ban nyomtatásban tette közzé névanyagát, amit rövid bevezetővel és a beköltözőnek foglalkozás szerinti megoszlásáról készített statisztikával egészített ki: Herpay Gábor 1936. 32 Kőszeg és Debrecen migrációjára nézve: Katona Csaba 2012 [2013]. 33 MNL OL X 16080. No. 1359. 14
