Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Nübl János: Az 1912. évi gróf Tisza István elleni képviselőházi merénylet somogyi vonatkozásai

Az új kormányfő és a munkapárt szürke eminenciása, gróf Tisza István — nem utolsósorban Ferenc József császár és király, valamint a közös hadsereg vezérkarának sürgetésére - 1912 tavaszán eldöntötte, hogy letöri az obstrukciót. Návay Lajos nem vállalta a képviselőházi ellenzék elleni nyílt fellépést, és május 21-én lemondott, így a „vasgróf” magához ragadta a feladatot.

Tisza István már első miniszterelnöksége idején is (1903-1905) kemény harcot vívott az obstrukció felszámolásáért, mondván, az ország cselekvőképességét korlátozó „parlamenti anarchiát” csak a házszabály reformjával (a képviselőházi kisebbség jogosítványainak megnyirbálásával) lehet megfékezni.

1912. május 22-én házelnökválasztásra gyűlt össze a képviselőház. A szavazást nem várt közjáték szakította félbe. Miután az első szavazó (Almay Olivér, Arad vármegye jószáshelyi választókerületének munkapárti képviselője) bedobta szavazócéduláját az urnába, Kovács Gyula 48-as pártonkívüli képviselő a terem közepére rohant, és a szavazóurnát magához ragadva a szavazást megakadályozta. (Egyes újságcikkek szerint a képviselő először lelökte az asztalról az urnát, majd felvette és a hóna alá kapta.) A tetten felháborodó kormánypárti képviselőknek sem kellett több, azonnal Kovácsra rontottak, az urnát kitépték kezei közül, majd ütlegelni kezdték. Kovácsot szorult helyzetéből végül a verekedésbe bekapcsolódó ellenzéki honatyák szabadították ki. Az „általános hajbakapás” lecsillapodása után az ellenzék bojkottálta a szavazást, így a leadott 210 szavazatból valamennyi gróf Tisza Istvánra esett.9

A Tisza házelnökké választását követő napra (1912. május 23-ára) a szociáldemokrata párt általános tömegsztrájkot és tüntetést szervezett. A sztrájkban és a tüntetésben mintegy százezer fővárosi és környékbeli munkás vett részt. A tüntetők a nap folyamán többször is összetűztek a karhatalommal, s az összecsapásokban hatan életüket vesztették.10

A parlamentet május 22-től katonai kordon övezte, az épületen belül rendőrök állomásoztak. (Június 4-én csendőrök is érkeztek a törvényhozás épületéhez.) Gróf Tisza István házelnökké választása - jobban mondva, annak várható következményei — és a „vérvörös csütörtök” eseményei egy karámba terelték a képviselőházi ellenzéket.

Az új házelnök11 1912. június 4-én — házszabályt szegve - nem adott szót az ellenzéki képviselőknek, s a tárgysoron lévő véderőjavaslatot megszavaztatta.12 Ugyanaznap délután 4 órára - a honvédségre vonatkozó törvényjavaslat gyors

9 Képviselőházi Napló, 1910—1915: 16. kötet. 273—274.

10 Magyarország története 1890-1918. 7/2. kötet. 1983: 825-827.

11 Gróf Tisza István 1912. május 22-től 1913. június 12-ig volt a magyar képviselőház elnöke. Jónás-Vil- lám 2002: 165.

12 Képviselőházi Napló, 1910-1915: 16. kötet. 436—437.

121