Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Nübl János: Az 1912. évi gróf Tisza István elleni képviselőházi merénylet somogyi vonatkozásai

megszavazását feltételekhez kötötte. A katonai kiadások költségvetési főösszegének, valamint a Magyarországra eső újonclétszám növelését tartalmazó törvény- javaslatok támogatása fejében a Kossuth-párt, a Katolikus Néppárt és gróf And- rássy Gyula csoportja (67-es pártonkívüliek) a közös hadsereg vonatkozásában magyar nemzeti és nyelvi engedményeket kért (a magyar zászló és címer használatát, illetve a vezényleti nyelv fokozatos magyarrá tételét a közös hadsereg Magyarország területéről kiegészített egységeiben; magyar tannyelvű altiszti iskolák felállítását; a magyar állampolgárságú tisztek áthelyezését a Magyarországról újoncozott ezredekhez). AJusth-párt azonban új választójogi törvényt követelt. Mivel a kormány mereven elzárkózott az ellenzék kívánalmainak teljesítésétől, az „új szövetkezett ellenzék” 1911. július 14-től obstrukcióval4 akadályozta a véderőtörvény-javaslatok érdemi tárgyalását. Véget nem érő szónoklatokkal, indítványok folyamatos benyújtásával, név szerinti szavazások kérvényezésével s a tanácskozás rendjének zavarásával (bekiabálással, tapssal, lábdobogással) megakasztották a tárgyalást, meggátolva a többség akaratának érvényesülését. A Justh- párt vezérkara a képviselőházi obstrukció mellett szorosabbra fűzte kapcsolatát a parlamenti képviselettel nem rendelkező szociáldemokrata párttal. (A két párt már 1911 áprilisától országszerte közös választójogi gyűléseket tartott.) A szociáldemokrata támogatás erejét jól mutatja, hogy az MSZDP az általános, titkos választójog jelszavával az első világháborút megelőző években Budapesten több tízezres tömegeket tudott mozgósítani.5

A Justh-párt vezetésével kezdődő obstrukciót a kormányzat kezdetben tárgyalásokkal igyekezett megszüntetni, azonban Berzeviczy Albert képviselőházi elnök,6 majd Székely Ferenc igazságügy-miniszter s végül a miniszterelnök, gróf Khuen-Héderváry Károly közvetítési kísérletét sem koronázta siker. A kudarc miatt 1911 novemberében a házelnök, 1912 áprilisában pedig a kormányfő mondott le. A házelnöki székbe Návay Lajos,7 a miniszterelnöki székbe a Nemzeti Munkapárt elnöke, Lukács László került.8

4 Az obstrukciónak három fajtája volt ismeretes. „Egyszerű” obstrukció esetén a képviselők órákig tartó szónoklatokkal (agyonbeszéléssel), „technikai" obstrukció alkalmazásakor napirend előtti felszólalásokkal, a napirend elfogadásának hozzászólásokkal való késleltetésével, név szerinti szavazások kérvényezésével, zárt ülésezés indítványozásával igyekeztek a többség által elfogadni kívánt határozat megszavazását elhalasztani, meggátolni. „Egyszerű” és „technikai” obstrukció esetén a honatyák a házszabályban megbúvó lehetőségeket használták ki, tehát nem sértették meg a képviselőház „belső alkotmányát". Ezzel szemben ha az obstruálok megzavarták a ház rendjét (megakasztották, lehetetlenné tették a tárgyalást), már „erőszakos” obstrukciót követtek el, vagyis megsértették a házszabályt.

5 Magyarország története, 1890-1918. 7/2. kötet. 1983: 817-827.

6 Berzeviczy Albert 1910. június 30-tól 1911. november 7-ig volt a magyar képviselőház elnöke. Jónás— Villám 2002: 155.

7 Návay Lajos 1911. november 9-től 1912. május 21-ig volt a magyar képviselőház elnöke. Jónás-Villám 2002: 161.

8 Magyarország története 1890—1918. 7/2. kötet. 1983: 799-802.

120