Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Gyenesei József: Fejezetek a tanyai közigazgatás megszervezésére irányuló országos és helyi kísérletek történetéből
fel, amelynek keserű tapasztalataira később így emlékezett: „A szívem fájt, amikor a tanyákat bejárva, mindenütt csak nyomort találtam... kulturális és közegészségügyi nyomort. Mintha csak a Kongó-vidék négerei között jártam volna, oly elmaradt ezeken a tanyai vidékeken a posta, iskola, orvosi szolgálat... Láttam gyermekeket, amint apjuk csizmájában bukdácsoltak a barázdák között a 4-5 kilométernyire levő iskolába, hogy megtanulják azt, ... hogyan kell a nemzet oszlopának lenni,”2 Ezzel egyidejűleg a gazdaszövetség egy 26 pontból álló kérdőívet juttatott el a tanyai iskolákhoz, a gazdakörökhöz és a szövetkezetekhez. A munkálatok során végrehajtott tanyai adatfelvétel kiértékelése az első világháború kitörése miatt azonban elmaradt.3 4 A századforduló után a tanyarendszer növekedésével összefüggésben az Alföld nagyobb városaiban egyre többször hangoztatták a közigazgatás decentralizálásának szükségességét, ennek ellenére elvi és anyagi okok miatt ezen a téren mégsem történt előrelépés. A Kada Elek polgármester vezetése alatt álló Kecskemét 1912-ben mozgalmat indított a decentralizáció érvényre juttatása érdekében, felhívást intézve az érintett településekhez, valamint megszövegezett egy indítványt a városok országos kongresszusa részére az új városi törvényjavaslat kiegészítésére: „Tanyarendszer szerint benépesített vagy külső határral bíró városok a belterülettől öt kilométernél tovább fekvő, legalább ezer lakost számláló pusztákon a központi városi hatóságok intézkedéseinek végrehajtására és az állami közigazgatási feladatok végzésére külső szerveket rendszeresíthetnek, de külső közigazgatási szervek hatásköre a községi közigazgatási szervek törvényben megállapított határait túl ne haladhatja. E szervezetek hatáskörét és működését a város képviselőtestülete a belügyminiszterjóváhagyásával szabályrendeletben határozza meg.”* A végül papíron maradt javaslat a decentralizációt a városok részére minden kényszerítő eszköz nélkül csupán lehetőségként kívánta biztosítani, mondván, minden város a maga nagyságához, népességéhez és területéhez képest alakítsa ki berendezkedését. A Horthy-korszak A trianoni Magyarországon az Alföld súlyának növekedése következtében a két világháború között a korábbinál nagyobb figyelem irányult a tanyák problémái felé. Szabó Kálmán a kecskeméti tanyavilágot bemutató művében erről így írt: „A háború után... közgazdászok, politikusok kezdtek a magyar tanyai paraszttal és a tanya kérdésévelfoglalkozni. Közülük adta valaki a magyar parasztságnak a »nem2 Romány Pál idézi Czettler Jenőt. 3 Kiss István 1937: 88. 4 A tanyarendszer. Kecskeméti Újság, 1912. május 15. 1. 112
