Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
23. táblázat A magyarországi cukorgyárakra vonatkozó főbb adatok 1895/96-1913/14. Év Cukorgyárak száma % Gőzgépek száma % HP % A munkásság létszáma % 1895—96 21 100,0 309 100,0 8 446 100,0 12 412 100,0 1901—2 20 95,2 378 122,3 14 238 168,5 13 877 111,8 1909—10 23 109,5 409 132,3 22 449 265,8 17 985 144,9 1912—13 28 133,3 531 171,8 33 670 398,6 22 894 184,4 1913—14 30 142,8 555 179,6 43 949 520,3 24 073 193,9 24. táblázat A kaposvári cukorgyárra vonatkozó főbb adatok 1895/96-1913/14. Év Gőzgépek HP % száma 7o 1895—96 12 100,0 600 100,0 1901—2 16 133,3 800 133,3 1909—10 17 141,6 801 133,3 1912—13 17 141,6 801 133,3 1913—14 17 141,6 801 133,3 meket és parasztgazdaságokat is ugyanakkor be tudták kapcsolni a cukorrépatermesztésbe. A cukorgyárak körzetei fokozatosan kitágultak, a körzetek hatósugarai pedig - a főközlekedési és a szárnyvonalak kiépítésével — egyre távolabb estek, amely komoly szállítási nehézségeket okozott, a répa költségeit pedig jelentősen megnövelte. E tekintetben a kaposvári cukorgyár szerencsés helyzetben volt, mivel a MIR béruradalma — mint a legfontosabb cukorrépa-termesztő bázisgazdaság — a gyár répaszükségletének tetemes részét ki tudta elégíteni, így a körzetét — eltekintve a bácskai cukorrépa-termesztéstől, amelyre majd a későbbiekben kitérünk - Somogy, Tolna és Baranya megyékre koncentrálhatta. A cukorgyár répabeszerzési területe a Simontornya—Gyékényes, Dombóvár—Pécs, Magyarbóly, Dombóvár—Lepsény, valamint Somogy megye öt helyiérdekű vasútvonala mentén volt.'“0 A hátrányosabb helyzetben levő cukorgyárak — érthetően - a szállításból adódó többletköltséget a gépi felszerelés korszerűsítésével és a répafeldolgozás költségének a csökkentésével igyekeztek ellensúlyozni. A kaposvári cukorgyár extenzív irányú fejlesztését az is előmozdította, hogy az ipartalan Somogy megyében a dunántúli városok közül — Szombathely után — a legdinamikusabban fejlődő Kaposvár, olcsó munkaerő-tartalékhaddal rendelkezve, a gyár igényét többnyire ki tudta elégíteni.221 Az országosan is jó szakember hírében álló igazgató azonban felismerte az intenzív fejlesztés szükségességét is. Ezért 1908. március 5-én a központnak írt levelében már elégedetlenségét fejezte ki, mivel a technika fejlesztését az országos ütemtől elma- radtnak tekintette. Az 1895-96-os üzemévben a kaposvári cukorgyárban egy munkásra 0,58 HP jutott, az országos átlag pedig 1,46 HP volt. Az 1913—14-es üzemévben már fordított volt az arány, a kaposvári cukorgyárban egy munkásra 1,18 93