Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
yonjának szerette volna tekinteni, még a Balaton déli területeit is, „amelyek vicinálisaink végpontjai, ú. m. Balatonszentgyörgy, Fonyód és az épülőfélben levő Siófok .1EL Addig is, amíg újabb egyezményben a rayont nem módosítják — a kölcsönös érdekeket figyelembe véve legalább azokat a területeket kellene felcserélni egymás között, amelyek a nagy szállítási távolságok miatt nem elég rentábilisak. A legjobb azonban az lenne — írta Kladnigg —, ha a szabadversenyt tennék lehetővé, mivel a kaposvári gyár érdekeinek leginkább az felelne meg.193 A kaposváriaknak abban valóban igazuk volt, hogy a termelők egy része szívesebben kötött volna szerződést velük, mivel a gyár a termelőknek több engedményt tett és főleg több megértést tanúsított. így többször előfordult, hogy a vitatott területeken a termelők egy része Sárvárral nem szerződött, Kaposvárral pedig nem szerződhetett. A két vitatkozó fél közül nem egy esetben azonban a nevető harmadik, az eszéki cukorgyár került ki győztesen, a termelőknek kedvezőbb ajánlatokat téve, a két cukorgyár rovására terjeszkedett. Az eszéki gyár megbízottja 1906-ban Dombóvár környékén a kistermelő parasztgazdaságoknak 2 korona répaárat és kamatmentes előleget ígért. A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy a kaposvári cukorgyár Eszék környékén hasonló ellenakciót indított.194 A sárvári cukorgyárral 1907-ben megújított és módosított egyezménnyel már a kaposvári gyár igazgatósága is elégedett volt. A rayonírozás tekintetében Sárvár engedményeket tett, s így a kaposvári cukorgyár körzete az alábbiak szerint alakult:195 1. Somogy megye összes területe: Siófok, Balatonszentgyörgy, Fonyód, Zákány végállomásokkal. 2. A budapest—fiumei fővonalon: Sátbogárd és Gyékényes végállomásokkal. 3. Az ódombóvár— bátaszéki vonalon és a Duma-Tisza közén: a Baja, Szabadka és Zombor városok által határolt terület. 4. Az újdombóvár-veszprémi vonalon: a tamási-miiklósvári vasútállomás képezte a körzet végső határait. Az elért eredménnyel most már elégedett volt a kaposvári igazgatóság is, de azért javasolta, hogy az eszéki cukorgyár a Siklós-Vokány-Pécs területtől északra ne szerződtethessen. A kaposvári gyár igazgatósága több ízben hangoztatta, hogy amióta az eszéki cukorgyár megkezdte üzemeltetését, szerződéseket sok esetben csak „külön pontokkal és feltételekkel lehetett kötni".196 Az eszéki cukorgyár feltételei és adottságai valóban a legkedvezőtlenebbek voltak, mivel déli irányba körzetét nem tudta kiterjeszteni, a boszniai cukorgyár ezt eleve lehetetlenné tette. Északon — 1911-től a baranyavári cukorgyár volt előnyösebb helyzetben, amely szintén meg tudta akadályozni az eszéki gyár terjeszkedését. Éppen ezért az eszéki cukorgyár sok esetben olyan engedményekre kényszerült, amelyeket vagy nem tudott teljesíteni, vagy pedig rendkívül megnövelte a cukor előállítási költségét. A Szlavóniában levő nagybirtok-üzemek amúgy sem rendelkeztek a cukorrépa termesztéséhez szükséges munkaerővel, ezért gyakran a szerződések feltételeként a munkaerő biztosítását is előírták. Azonban „amikor a szerződés aláírására került a sor, se munkásvállalkozó, sem munkás nem volt".19' Az eszéki gyárnak tehát nem volt más lehetősége, mint hogy nagyobb költséggel a kaposvári, a baranyavári és a sárvári cukorgyárak rayonjaiból próbáljon szerződéseket kötni, vállalva az ebből adódó konfliktusokat is. A kaposvári cukorgyárnak sok kellemetlenséget okozva, néhány termelőjét sikerült átmenetileg átszerződtetni, de a répabeszerzési „harcban” végül is Eszék alulmaradt és az egyezkedés lehetőségét kellett keresnie. Kladnigg igazgató is hasonló álláspontot képviselve levelében azt javasolta a központnak, hogy az eszéki cukorgyárat idén kisegíti, „ha az megfelelő mennyiségű répát a jövő évben szállít nekünk”.108 88
