Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
5. A cukorrépa-termelőknek juttatott előlegek és kölcsönök A cukorrépa-szerződésekben kát. holdasként a nagy- és a kistermelőknek egyaránt 30 K előleget biztosítottak, amelyet két részletben vehettek fel, az első, illetőleg a második kapálás befejeztével. A nagybirtok-üzemeknek gyakran a többezer forintos előleg, a tavaszi és a nyári napszámos munkák torlódása idején, szinte az „oxigént" jelentette. A pénzszűkében levő nagybirtok-üzemek a cukorgyár pénzküldeményeit gyorssegélynek tekintették, amely összegből esetenként több száz napszámost is ki tudtak fizetni. Ezért sürgették az előleg átutalását, hangoztatván, hogy ,,a répa megmunkálását előre kellett fizetniük, a gazdaságnak pénzre van szüksége . . .’,54 Bogyay Emil ráksi nagytermelő kérése is a fentieket igazolja, egyben tükrözi a nagybirtok-üzemek forgótőke-hiányát is. 1895 januárjában a cukorgyár igazgatóságához küldött levelében az alábbiakat írta: „Cukorrépát megmunkáló embereim azon kéréssel jöttek hozzám, hogy azon előleget, mit tavaszfélen adnék - adjam nekik most ki, mikor jobban szükségük lenne, most mint tavaszfélen — mikor már -, mind állítják napszámból jutnak egy kis pénzhez. Amint, hogy azonban nekem ilyen célra jelenleg pénzem nincs, kérdem a tek. cukorgyár igazgatóságát hajlandó lenne-e ezen előleget most megadni?”'“ A nagybirtok-üzemek közül nem egy már kora tavasszal előlegkölcsönnel próbálta biztosítani a cukorrépa műveléséhez szükséges napszámosokat. Közismert „a napszámbérek emelése mindig alkalmazkodik a mezőgazdaság azon igényéhez, hogy a nyár közepén, mikor legnagyobb a munkatorlódás, akkor követelik a legnagyobb bért”.36 Azok a napszámosok, akik az előleget felvéve előre elkötelezték magukat, már nem tudták kihasználni a nyári konjunktúra lehetőségeit. A nagytermelők nemcsak a szerződés szabályaitól tértek el, de gyakran nagyobb hitelt is kérelmeztek arra hivatkozva, hogy répatermelésük kölcsönfedezetüknek a záloga lesz. A cukorgyár azonban nem vehette figyelembe a termelők rossz gazdasági és pénzügyi viszonyait, a kérelmezők többségét elutasította, mondván, hogy csak „a tényleg beszállított répa arányában van módunkban fizetni, legyen az akár kis, akár nagyobb termelő”.57 Az igazgatóság esetenként itt is alkalmazott megkülönböztetést, igaz, hogy csak kivételesen a nagytermelőknél, azoknál, akik többéves szerződést kötöttek. A nagytermelők „pénzéhségét” azonban nem kívánták és nem is tudták kielégíteni, de a termelők pénzügyi függése általában biztosítékot jelentett mindig a cukorrépa-szerződések megújítására. Kladnigg igazgató élve a szerződésekben biztosított jogaival olyan esetekben, amikor a termelők a répa művelését nem az előírásoknak megfelelően végezték, a répaelőleg megvonásával fenyegetőzött, helyenként példát is statuálva. A vizsgált időszakban kifizetett répaelőleg a cukorgyár lehetőségeihez viszonyítva is tetemes összegnek számított.58 Év Répaelőleg (Koronában) 1894-1895. 87 674 1895-1896. 104 628 1896-1897. 8 938 1897-1898. 8 452 1898-1899. 100 198 1899-1900. 95 738 1900-1901. 174 799 1901-1902. 156 106 1902-1903. 136 691 38
