Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

VI. A munkásság és a tisztviselők életkörülményei a kaposvári cukorgyárban és a béruradalomban

Kladnigg Alajos cukorgyári főigazgató

Sommásan összegezve az értelmiségről kapott negatív és pozitív adatok alapján kirajzolódott előttünk egy olyan kép, amely korántsem volt csupán kaposvári jelenség. A tőke a szellemi és a fizikai munkát egyaránt kizsákmányolta, termeléscentrikus irányba ösztönözte az alkalmazottait. Mivel a termeléshez a gazdasági szakismeretek maximumát várta el tőlük, ez irányú továbbképzésüket még anyagi áldozatok árán is biztosította. A kulturális és politikai tevékenységben való elmélyülést azonban már nem tette lehetővé, így a tisztviselői réteg a beszűkült világnézeti horizontjával mindig megkésve az események után kullogott.

Sem a helyi, sem pedig az országos társadalmi feszültségek megoldásához nem tudott alkotó módon hozzájárulni. A nemzetközi konfliktusokhoz pedig legfeljebb provinciális szinten tudott hozzászólni. A fenti jelenség nemcsak a tisztviselői

342