Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

VI. A munkásság és a tisztviselők életkörülményei a kaposvári cukorgyárban és a béruradalomban

gyár építésében és annak berendezésében, a későbbiekben pedig a rekonstrukciós munkálatokban is. Kiváló mérnök volt, az 1933/34-es üzemévben országosan szabadalmazták a róla elnevezett Kladnigg-féle szárazderítési eljárást.0"’ A gyár az ő szakértelmének és kitartó munkásságának eredményeképpen az 1929. és 1930. évi nagy rekonstrukció után az országosan is élenjáró cukorgyárak közé emelkedett. Utóda dr. Novacsek János lett, aki 1920-1922 között az újverbászi cukorgyárban vegyészként, 1924. március 1-től 1925. szeptember 30-ig pedig a prágai Cukoripari Kutató Intézetben asszisztensként dolgozott, 1925 októberétől 1926 márciusáig Csehszlovákiában a holicsi cukorgyárnak a fővegyésze és a finomítónak az üzemvezetője volt. Ezt követően 1926. augusztus 1-től december 31-ig Angliában a Bary st. edmundsi cukorgyárában üzemmérnökként alkalmazták. Innen 1927. január 1- én Franciaországba távozott, ahol az év május 1-ig a Royei és Langueiul Ste. maréi cukorgyárakban volt tapasztalatszerzés céljából. 1927. augusztus 1-től 1936. augusztus 31-ig ismét az újverbászi cukorgyár üzemmérnöke, később pedig műszaki vezetője lett.

1936. szeptember 16-tól a MIR Kaposvári Cukorgyárában az igazgatói teendőket látta el. A fentiekből láthatóan a cukoriparban európai látókörrel rendelkezett, ez irányú tapasztalatait Kaposvárott is igyekezett hasznosítani.

Korbuly József főmérnök, később pedig helyettes igazgató elméleti felkészültségéhez sem férhet kétség. 1911-1912-ben a műegyetemen adjunktusként, 1912- től 1914-ig a Society St. Westinghousenál mérnökként, a világháború idején 1919- ig pedig a Ganz Danubiusnál volt alkalmazásban.

Az 1940-es évek elején Kaposvárra kerülő Weinrich Bódog, 1938—1940 között a műegyetemen tudományos kutatóként dolgozott. A mérnöki gárdából hangsúlyozottan szeretnénk megemlíteni dr. Roboz (Rosenblüh) Erzsébet és Vavrinecz Gábor vegyészmérnökök tudományos tevékenységét. Vavrinecz 1924-től, Roboz pedig 1929-től dolgozott a kaposvári cukorgyárban, a gyári laboratórium, illetve a béruradalomhoz tartozó, de a gyár területén levő talajlaboratórium vezetőjeként. Egy évtizeden keresztül együttműködve, szinte kétszemélyes kutatócsoportot alkottak, a hazai, de a külföldi, főleg német szakirodalmat is naprakészen olvasták, országos és nemzetközi konferenciákon előadásokat tartottak. Számos cikket publikáltak a Cukorrépa-termesztés és a kémia című, de más országos folyóiratokban is, tudományos kutatásaik eredményeit a külföldi rangos folyóiratok is közölték. A cukorrépa fajtaösszehasonlítással kapcsolatos majd egy évtizedes kísérleteikről országos érdeklődésű tanulmányt tettek közzé.

Sajnos az egyre embertelenebbül érvényesülő antiszemitizmus elől Roboznak menekülnie kellett, 1940-ben ő is megtette a hontalanná vált kivándorlók szomorú útját, s az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Mindössze 36 éves volt, távozásával egy ígéretesen induló tudományos karrier maradt Magyarországon befejezetlenül.

A háború után — 1954-ben — Kaposvárról eltávozott Vavrinecz Gábor, 1960-ban a kandidátusi fokozatot is megszerezte.

Kladnigg, majd utána Novacsek sokat tett annak érdekében, hogy a műszaki szakemberek korszerű elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkezzenek. A cukorgyár mérnökei tanulmányutakon vehettek részt, meglátogathatták az ország legjobban felszerelt cukorgyárait, közülük többen pedig külföldön is szerezhettek tapasztalatokat. Vavrinecz Gábor 1933-ban a Gabona és Lisztkísérleti Állomás megtekintésére kapott néhány napos tanulmányutat. Négy évvel később — 1937- ben — pedig egy országos körutat tett Mezőhegyesen, Szerencsen, Selypen, Pető339