Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VI. A munkásság és a tisztviselők életkörülményei a kaposvári cukorgyárban és a béruradalomban
pedig a tisztviselők sportoltak.'"' A hangosfilmek kezdetekor inkább az ifjabb nemzedék járt moziba, a színház látogatása azonban még nem jött divatba. A munkásszínjátszás hagyományait - a cukorgyárban - az 1920-as évek végén alapozták meg. A cukorgyári nagyterem nyújtott otthont a színjátszóknak, amelynek tagjai munkásfiatalok voltak, a próbákat Szente János tisztviselő irányításával tartották. Az előadásokat a tisztviselők csak elvétve látogatták. A munkásokból alakult férfidalárda is szép sikereket ért el, de népszerűek voltak a nótaénekesek is, akiket Eitner Irén volt operaénekesnő irányított. A gyár kulturális életébe a környék lakossága is bekapcsolódott, mind a szereplők, mind pedig a hallgatóság soraiban jelentős számban részt vettek. A kulturális tevékenységet ideológiailag Boldizsár „atya” ellenőrizte, a színdarabok kiválasztásában és előadásuk módjában is közreműködött. A gyár inkább csak az anyagi-technikai feltételeket biztosította. A színjátszók többnyire népszínműveket és népszerű operetteket adtak elő.589 1926-ban a „Nótáskapitány” c. operett - Szente János rendezésében — aratott nagy sikert. 1928-ban a ,,Noszty fiú esete Tóth Marival’ és a „Falu rossza” c. színdarabokat mutatták be. Időközben természetesen műsoros esteket is tartottak, amelyek repertoárja rövid jelenetekből és énekszámokból állott. Az 1930-as évek második felében a színjátszók már városszerte népszerűek voltak. 1937-ben a „Marica grófnő”, két évvel később a „Piros bugyelláris” került bemutatásra. De ezekben az években még nagy sikerrel játszották a „Nagymamát”, a „Vén cigányt”, a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül”, a „Gyurkovics lányok”, az „Iglói diákok”, „Három a kislány”, a „Csókos asszony” című színműveket. A díszleteket Eggendorfer Ferenc cukorfőző festette. A zenei betanításokat Herczeg István, a Városházán dolgozó tisztviselő és Kennedy Béla — később megyei bíró - végezték. A színdarabokat és a műsoros esteket általában - telt házban - 200-250 néző előtt játszották. Az előadások után pedig táncmulatságot tartottak. A műsoros esteken befolyt összeget gyakran a Rákóczi Atlétikai Club szakosztályainak támogatására fordították. Időközben ugyanis nemcsak a szakosztályok száma, hanem a sportolók létszáma is meg növekedett. A KRAC 1943. március 7-i ülésének jegyzőkönyve szerint az egyesületben labdarúgó, asztalitenisz, tenisz, kardvívó, kerékpár, korcsolya, ökölvívó és teke szakosztály működött.'90 A vezetés összetétele is jelzi, hogy a sportegyesület már túllépett az üzemi kereteken. Dr. Nova- csek János az elnöki, Boldizsár Zoltán esperes pedig az alelnöki teendőket látta el. A vezetőségben a gyár primátusa kétségkívül érvényesült, a lemondott Nova- csek helyébe Vizy István műszaki tisztviselő lépett. A főtitkári teendőket Szente János, a pénztárosi feladatokat pedig Faragó László cukorgyári tisztviselő látta el. Társelnöknek Graumann Viktort, a húsüzem tulajdonosát választották, aki a labdarúgó szakosztálynak egyben mecénása is volt. Avar (Auer) István az „Újpest” hajdan volt válogatott csatára 1941-ben Kaposvárra került, és a cukorgyárban tisztviselőként alkalmazták. Jelentős szerepet játszott abban, hogy a KRAC labdarúgócsapata fokozatosan megerősödött és 1943-ban már az NB i-be jutás lehetősége is megcsillant előtte. Jóllehet a II. világháború a csapatot szétszórta és fejlődésében visszavetette, népszerűsége Kaposvárott és Somogy megyében is változatlan maradt. A cukorgyári „gödörben” a labdarúgó-mérkőzéseket a gyár dolgozói és a város lakosai egyaránt látogatták. A gyár szociális funkciója kiváltképpen a nagy gazdasági világválság éveiben érvényesült, amikor az elbocsátások, a munkanélküliség és a nyomor a cukorgyár munkásait sem kímélték meg. Kezdetben a szegényebb gyári dolgozók is igénybe 301
