Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VI. A munkásság és a tisztviselők életkörülményei a kaposvári cukorgyárban és a béruradalomban
A kvalifikált szakmunkások hítélt is kaphattak, amelyekből rendszerint ingatlanokat vásároltak vagy pedig házat építettek öreg napjaikra. A kölcsönös érdekek alapján kibontakozó bizalom mindkét fél részére olyan morális tőkét jelentett, amelynek értékét valójában csak a válságos időszakokban lehetett igazán lemérni. A munkások részéről a gyárhoz való ragaszkodást és hűséget azzal is magyarázhatjuk, hogy pillanatnyi érdekeiken túl távlati terveiknek a megvalósítását is reálisnak tartották. A szakmunkások egy része a nyugdíjkorhatárt elérve, már kertes családi házzal rendelkezett a cukorgyár környéki utcákban. A gyári kolóniában az állandóan alkalmazott munkások életviszonyai az alábbi képet mutatták.572 A lakások zömmel egy szoba, konyha és éléskamrából állottak. WC nem volt bennük - bár mindegyik lakáshoz tartozott egy - azokat a gangok végén helyezték el. A konyhákat téglával rakták le, a szobák pedig padlások voltak. A konyhákban asztali tűzhelyet csak a tisztviselők használtak, a munkáslakásokban az úgynevezett „rakott sporheíteket” állították be, amelyek téglából készültek agyaggal kisározva, a tetejét pedig két karikás vas fedte. Vízvezeték hiányában a lakásokba a vizet az udvarokban levő nyomókutakból hordták, még az emeleti lakásokba is. A munkásházak általában egyemeletesek voltak, az úgynevezett „hosszúházat” és még néhány lakást kivéve. A kolónián belül a „hosszú- ház" lakóit egy kicsit lenézték, mivel ezekben a lakásokban többnyire napszámos munkások éltek, akik családjaik részére alacsonyabb életszínvonalat tudtak biztosítani, mint a kvalifikált iparosmunkások. A kétszobás lakásokat a gyár hierarchiájában rangosabb helyet elfoglaló iparosoknak és a sokgyermekes családoknak juttatták. A konyhai berendezésekhez tartozott a vizespad 2 vödörrel, a konyhaszekrény, az asztal székekkel és ahol két gyereknél több volt, ott a konyhába még egy ágyat, vagy pedig sezlont helyeztek. A szobát a kor divatja szerint hálószobabútorral rendezték be, két ágy, éjjeli szekrényekkel, a kétajtós szekrény, két asztal több székkel, a toilette tükör, valamint a két ágy előtt egy heverő alkotta a bútorzatot. A szoba padlózatát futószőnyeggel terítették le, a falakat pedig családi képekkel és szentképekkel díszítették. Gobelint elvétve csak néhány lakásban lehetett látni. A szobákat vasból készült vegyestüzelésre alkalmas kályhákkal fűtötték. Rádiót az 1920-as évek végén még csak néhány család vásárolt, ezek azonban még detektoros, fülhallgatós készülékek voltak, amelyek nagy szenzációt keltettek a kolónián. Az 1930-as évek második felétől a rádió egyre népszerűbb lett és a munkások közül mind többen vásároltak. A világítás díjtalan volt, de a munkáslakásokban az áramot este fél tíztől reggel fél hatig kikapcsolták, ebben az időszakban petróleumlámpát használtak. A munkáslakások tekintetében az 1930-as évek végéig lényeges különbségek nem voltak. A gyár vezetői a lakások felújítását, korszerűsítését eléggé elhanyagolták. E tekintetben jelentős előbbrelépés Novacsek János igazgatósága alatt történt. Ekkor építették a Pécsi utca 13-15. szám alatt a húszlakásos házat, amelynek emeletes traktusa 1940 decemberében, az udvari része pedig 1941 őszére készült el. A Hársfa utcai villalakásokat - a tisztviselők részére — szintén ekkor építették. Az építéssel párhuzamosan a többi lakást is korszerűsítették, többek között a vízvezetéket is ekkor szerelték be. A munkáslakások a minőség szempontjából differenciálódtak, az újonnan épült lakásokat fürdőfülkével, illetve zuhanyozóval látták el, a többségében azonban a tisztálkodást a tűzhelyen melegített vízzel, fateknőben, dézsában végezték. 286
