Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

VI. A munkásság és a tisztviselők életkörülményei a kaposvári cukorgyárban és a béruradalomban

VI. A MUNKÁSSÁG ÉS A TISZTVISELŐK ÉLETKÖRÜLMÉNYEI A KAPOSVÁRI CUKORGYÁRBAN ÉS A BÉRURADALOMBAN

1. Munkáséletmód a cukorgyárban

E kérdés vizsgálaténál szükségesnek tartjuk felvillantani azokat a változásokat, amelyek a munkások körében egy emberöltőnyi időszak alatt végbementek. A vezetőknek a gyár alapításakor olyan munkásgárdát kellett szervezniük, amellyel hosszabb távon is eredményesen dolgozhattak. A több száz munkásfelvételi kérelemből nyomon követhettük, hogy a gyár vezetői hogyan és honnan tudták biztosítani az iparos szakembereket, illetőleg a kampányokban szükséges ideiglenes munkásokat. A dualista integráció lehetővé tette az iparos szakmunkások, valamint a cukorgyártás speciális folyamataihoz értő munkások toborzását, a monarchia iparilag fejlettebb területeiről, így Ausztriából és Csehországból is. A munkaerőpiac másik forrása a magyarországi - elsősorban felvidéki - cukorgyárak voltak, ahonnan többen ajánlkoztak a tőkeerősebb és a jobb feltételeket biztosító újonnan épült cukorgyárakba. Ezek a munkások, akik közül jó néhányon két-három nyelvet is beszéltek - német, cseh — bejárták Európát is, már magasabb életszínvonalat és emberibb bánásmódot igényeltek. Homogén közösséggé válva ők alkotják majd a cukorgyár állandó munkásgárdáját. Jobb körülmények között éltek, mint az idénymunkások, vagy akár azok, akik Kaposvár egyéb kisüzemeiben dolgoztak.

Az idénymunkásokat a túlnépesedett Kaposvár munkanélküli tömegeiből, valamint a város vonzáskörzetéhez tartozó falvak agrárproletárjai közül toborozták. A napszámos munkásokat biztosító bázisterület hatósugara azonban a megyehatárokon túlra is kiterjedt, Tolna, Zala, Veszprém és Vas megyék agrárproletárjai nem egy esetben kaptak munkát a gyárban, illetőleg az azzal egységes vertikumot alkotó béruradalomban. Az 1930-as évektől azonban a cukorgyár munkaerő- piaca Kaposvárra szűkült, a város munkaerő-feleslege mindenkor biztosította az olcsó munkaerőt. A város azonban egyben riválisa is volt a gyárnak, mivel a legjobb iparosmunkások lehetőséget kaptak az iparengedély kiváltására. Részben ezzel is magyarázhatjuk, hogy a bonyolultabb szereléseket a karbantartási munkálatok és a rekonstrukciók idején idegen, többnyire Pestről hozott szakmunkásokkal végeztették a gyárban.

Kladnigg már az 1910-es évek elején is jelezte ezt a gondot az igazgatóságnak, rámutatva, hogy a cukorgyár Kaposvár egyéb üzemeiben dolgozó iparos munkásoknak nem jelent nagy vonzerőt, mivel őket csak a 4 hónapig tartó kampányban, legfeljebb még néhány hónapig a karbantartási munkálatoknál tudják csak foglalkoztatni, így azok nem szívesen változtatják meg munkahelyeiket.568

281