Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
IV. A répafeldolgozás és a cukorgyártás fontosabb adatai 1894-1944 között
A fenti paraméterek alapján az átlagos napi répafeldolgozás a kaposvári cukorgyárnál messze alatta maradt a napi kapacitásnak, míg Mezőhegyesen az kielégítőnek tűnt. Az egy mázsa répára eső szénfelhasználás - az áram fejlesztésére felhasznált szénmennyiség nélkül - Kaposvárott 1,08 kg-mal több mint Mezőhegyesen. Az egy mázsa szárított szeletre eső költségkiadás is Kaposvárott volt több, amely szintén a szénköltséggel volt kapcsolatos. Az egy mázsa finomárura viszont Mezőhegyesen 16 kg-mal több szenet használtak fel, mint Kaposvárott. A nagyobb szénfogyasztással magyarázhatjuk a finomítvány magasabb egységköltségét is. A polárcukor-veszteség — amely a feldolgozott répa átlagos cukortartalma, valamint a fehérhozam és a szörplé cukortartalma közötti különbség százalékban kifejezve - egy része kimutatható a kilúgozott szeletben, az öblítővízben és az iszapban, más része azonban olyan veszteség, amelyet nem lehet meghatározni. A két cukorgyár erre vonatkozó adatainak az összevetése az alábbi képet mutatta.064 87. táblázat A cukortartalom Kaposvárott Mezőhegyesei a kilúgozott szeletben 0,397% 0,309% az öblítővízben 0,118% 0,241% az iszapban 0,093% 0,166% A meghatározható veszteség 0,608% 0,716% A meg nem határozható veszteség 0,612% 0,360% Polárcukor-veszteség 1,220% 1,076% A kaposvári cukorgyárban a kilúgozott szeletben több volt a cukor mint a mezőhegyesi gyárban, az öblítővíznek és az iszapnak a cukortartalma viszont az utóbbi gyárban volt magasabb. A szárított szelet többletköltsége Kaposváron ugyancsak a nagyobb szénszükséglettel volt kapcsolatban. A korszerűsített kaposvári cukorgyárban a fő gondot elsősorban az okozta, hogy a rendelkezésre álló és feldolgozható répamennyiséghez viszonyítva a gyár túlméretezettségéből adódóan a termelést nem tudták éléggé rentábilissá tenni. A kaposvári cukorgyár a kapacitását az 1930-as évek második felében az alábbiak szerint tudta kihasznál ni.564,,a 1935-ben 85%-át, 1936-ban 90%-át, 1937-ben 95%-át, 1938-ban 90%-át, 1939-ben 80%-át. A gyár kapacitásának a kihasználása a második világháború éveiben fokozatosan még csak rosszabbodott. 275
