Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
Creditanstalt für Handel und Gewerbe osztrák bank pedig 1500 db részvényt vásárolt. A részvénytársaság az alapítandó gyár helyéül Délkelet-Dunántúlt választotta, mivel e térségben — mintegy 100—150 km sugarú területen — cukorgyár hiányában a répafeldolgozás tekintetében vákuum keletkezett. E térségen belül is elsősorban a termékeny Kapós-völgye jöhetett számításba, mivel hosszabb távon elsősorban itt látszott biztosítottnak a megfelelő mennyiségű és minőségű cukorrépa termelése. A völgyet keresztülszelő Kapos folyó biztosítani tudta a cukorgyártáshoz szükséges vízmennyiséget, valamint a keletkezendő szennyvíz levezetését is. Bár a térség fókuszában Dombóvár állott, a megépítendő gyár helyéül mégis Kaposvárt választották. A személyes motívumok mellett — gondolunk itt a Hitelbank elnökének, őrgróf Pallavicini Ede kaposvári orientálódására — azonban más szempontok is e döntés mellett szóltak. A cukorgyárak eredményes működésének egyik alapvető feltétele volt a cukorrépa-terület biztosítása, amelynek jelentős részét a gyárak által bérelt, azzal egységes vertikumot alkotó bérgazdaságok adták. Somogy megyében és közvetlenül Kaposvár térségében levő Eszterházy hercegi hitbizomány látszott a legalkalmasabbnak a feladat betöltésére. A MIR 1890-ben, a kaposvári uradalmat mintegy 23 ezer hektárnyi területtel 25 évre bérbe vette azért, hogy létrehozza a leendő cukorgyár bázisgazdaságát. Természetesen más szempontok is a kaposvári gyáralapítást indokolták. Közismert, hogy a cukorgyárak növekvő cukorrépa-szükségletét csak a nagyüzemi termelés keretei között lehetett biztosítani. Délkelet-Du- nántúlon a Somogy megyei nagybirtokosok számszerű fölénye is arra inspirálta a MIR igazgatóságát, hogy a Kaposváron létesítendő gyárépítési javaslatot támogassa. A nagybirtokosok közül jónéhányan felismerték a mezőgazdasági ipar — jelen esetben a cukorgyár — és a birtokukat majdan érintő vasúti szárnyvonalak „perspektíváit". A MIR igazgatósága első lépésként - nem kis nehézségek árán- az eléggé elhanyagolt extenzív jellegű kaposvári béruradalmat korszerűsítette, megteremtve a cukorrépa-termesztés nagyüzemi feltételeit. E vállalkozás nehézségeire elég csak azzal utalnunk, hogy a béruradalom igazgatójának kinevezett — jó szakember hírében álló — Renner Gusztáv a deficites gazdálkodás miatt, néhány éves működése után, 1895-ben kénytelen volt lemondani igazgatói állásáról. A nagy beruházásokat igénylő nagyüzemmé válás súlyos tehertételeit még a MIR sem tudta zökkenőmentesen elviselni, ezért kellett távoznia a „távlatokban" is gondolkodó igazgatónak. A MIR 1893-ban Stummer Károlytó! megvásárolta a Mezőhegyesi Cukorgyárat és szállítási bérleti szerződést kötött a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtokkal. Az előző években — 1891-ben — már határozatot hoztak a kaposvári cukorgyár építésére is. A részvénytársaság megrendelte a kaposvári gyár gépi berendezéseit és megvásárclta a herceg Eszterházy családtól a gyártelep helyét, amely eredetileg a hitbizományhoz tartozott. A gyár gépi berendezését a Böhmisch- märische Maschinenfabrik, valamint a Breitfeld, Danek és Társa prágai cégek szállították. Az építési munkákat Bleche prágai vállalkozó végezte, Lencz György kaposvári építész közreműködésével. Az első világháború előtti évtizedben a MIR további üzleti érdekeltségeket hozott létre. A Hitelbankkal együttműködve részt vett 1905-ben a Pannonia Kender és Lenipar Rt. nagylaki kendergyára, 1910-ben az Alföldi Cukorgyár Rt., 1911-ben pedig a Baranyavári Cukorgyár Rt. és a Bácsmegyei Cukorgyár Rt. alapításában. Majd érdekeltséget vállalt a Stummer Károly Cukorgyárak, a Szatmári Cukorgyár és a Phylaxia Szérumtermelő részvénytársaságoknál. 26
