Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
A diffúzió öblítővizét, valamint a négy szeletprés által elhasznált vizet savanyúvíznek nevezték, amelyet kezdetben az ülepítő medencében próbáltak megtisztítani, de nem sok sikerrel jártak, ezért ezt a vegyileg szennyezett vizet Szent- jakab és Sántos község határában tárolták. A gyár és a város vezetői a környezet szennyeződése miatt gyakran összekülönböztek. A „virágos” Kaposvárra oly büszke városatyák éberen vigyáztak a város tisztaságára és a környezet higiéniájára egyaránt. A cukorgyár vezetőit többször is utasították a szabályok betartására. A gyár környezetvédelmi intézkedéseiben ugyanakkor példát mutatott a város többi ipari létesítményeinek is, amelyből a város feltétlenül profitált. Amíg kezdetben a cukorgyárnak és a gyári lakásoknak az ivóvízzel való ellátását kutak biztosították, később a gyár előnyös feltételek mellett bekapcsolódott a város által épített vízvezeték-hálózatba, az ivóvízellátását a város magára vállalta. c) Villamoshálózat és energiaszolgáltatás A gyár a villamos energiáját kezdettől fogva önerőből állította elő. E tekintetben 1923 mérföldkőnek számított, a finomító félépítése, amely az üzem korszerűbb elektrifikálását is szükségessé tette, ezért erőtelepet is kellett építeni. Az erőtelep gépi berendezéseit az első világháború után felszámolt theresienfeldi tritol- gyárból vásárolták meg. Az erőtelep tervét Christ építész készítette, a kivitelezési munkálatokat pedig részben a cukorgyár, részben pedig a Pittel és Brauswetter betonépítő vállalkozó.554 A termelt áramot és energiát a gyár, a malom és a MIR bérgazdasága a motorok hajtására és a világításra használta fel. A bérgazdaság villamos energiáját a gyárból kiinduló 49,5 km hosszú távvezetékről kapta. Erről 27,6 km mellékvezeték ágazott le a különböző gazdasági kerületekbe. A kampányok idején az erőtelep teljes terheléssel üzemelt, mivel a gőz legnagyobb részét itt állították elő. A kampányok befejezése után, ha a malom üzemelt, az áramot a kondenzációs turbina állította elő. A generátor terhelése a nyári időszakban a minimálisra csökkent. Amikor a malom sem üzemelt - az erőtelep működtetése túl költséges lett volna - az áramszolgáltatást a dízeltdep látta el.555 Kaposvár és környéke az áramot a mázai áramtelepről kapta, de mivel gyakran mutatkoztak zavarok és a vezetékek megjavítása időigényes volt, ilyen esetekben a város áramigényét a gyár erőtelepe szolgáltatta. A cukorgyár áram- fejlesztő telepe 1927-től Kaposvár tartalék telepeként is működött. A gyár vezetői szerződésben kötelezettséget vállaltaik, hogy egy tartalékkazánt állandóan gőz alatt tartanak, amellyel szükség esetén a város igényeit kielégítik. A mázaszász- vári telep 90 km vezetékében gyakran történt meghibásodás, ilyenkor a gyár a városnak nagyon hasznos szolgálatot tett. 1934 októberében a cukorgyár és a Hungária Villamossági Rt. között is szerződés jött létre, amelynek értelmében a kampány alatt a gyári erőtelep a felesleges áramenergiáját a Hungária Rt. hálózatába leadja. A kampány befejeztével a gyár az áramot nem saját erőtelepén állítja elő, mivel az rendkívül költséges lenne, hanem a Hungáriától vásárolja. A gyár tehát eladó és egyben vevő is volt. Az együttműködést követően a gyári áramfejlesztő telep az alábbiak szerint működött: A kampány idején — október, november hónapokban - a gyár 1600-1800 kW-t termelt. A kampányon kívül, ha a malom üzemelt, az áramot a 264
