Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
jóllehet a feladóállomások túlnyomóan a 100 km-en belüli körzetben voltak, a répaszállítmányoknak 33,51%-át annál nagyobb távolságokról szállították. A fentiekből láthatjuk, hogy a távolság növekedésével a fuvarköltségek is megemelkedtek. f) Répamagvak A cukorrépamag fajtája jelentősen befolyásolta a termés mennyiségét, vagyis a kataszteri holdankénti átlagterméseket, valamint a répa cukortartalmát is. Mivel mindig a gyár kizárólagos privilégiuma volt a répamagvak szétosztása, nyilván elsősorban azokhoz a fajtákhoz ragaszkodott, amelyek számára a legrentá- bilisabbak voltak. E kérdésben a gyár és a termelők közötti érdekellentétek gyakran kiéleződtek, helyenként szenvedélyes vitákká fajultak. A húszas évek végén a termelők még az Originál Rabbethge „E", a Schreiber, az August Knoche, a Dippe és a Buszczynszky répamagvakat használták.534 A harmincas évektől azonban e tekintetben is változások történtek, a gyár érdekeinek megfelelően a ,,Z” és ,,ZZ" típusú magvakat kezdte használatba hozni és ahhoz szigorúan ragaszkodott. A fentieken kívül még ,,E” típusú magvakat is használtak, többnyire azonban már csak a béruradalomban. 1934-ben a két típusú mag cukorrépáiban olyan nagy különbség mutatkozott, hogy az igazgatóság azonnali vizsgálatot rendelt el. A vizsgálatot a cukorgyári laboratóriumban Vavrinecz Gábor vegyész, a talajlaboratóriumban pedig dr. Roboz Erzsébet vegyész végezte. Egy évvel később - 1935-ben - az általuk elkészített jelentésben minden tekintetben átfogó képet adtak a béruradalom cukorrépa-termesztéséről.535 (82. sz. táblázat) A kimutatásban feltüntették a ,,Z” és az ,,E” típusú magvak legfontosabb adatait, a bevetett területek nagyságát, amely megközelítően azonos volt, a terméshozamot gazdasági kerületenként, sőt parcellánként is láthatjuk. Feltűnően nagy szóródások mutatkoztak - mindkét répafajtánál - a kát. holdankénti átlagtermések, valamint a cukorhozam tekintetében. Az eltérések nemcsak a gazdasági kerületek között voltak számottevőek, de egyazon gazdasági kerületen belül is. Pedig az utóbbi esetben a cukorrépa-termesztés állandó és változó tényezői - talaj, technológia, időjárás, csapadék — tekintetében lényeges eltérések nem lehettek. Véleményünk szerint a fenti jelenséget több tényező is előidézhette. Mindenekelőtt megemlítendő, hogy a répabetegségek egy-egy táblában jelentős károkat idézhettek elő. De ugyanaz a csapadékmennyiség a különböző domborzatú répatáblákban is eltérő hatásokat ért el. A vetésminőség és a répa nagysága ugyancsak jelentősen befolyásolta a kataszteri holdankénti termésátlagot. Az ,,E” típusú répák holdankénti termésátlaga 23,81 kg-mal volt több, de a cukor- tartalma is magasabb százalékot mutatott. A gyár vezetői ennek ellenére a szerződtetett termelőknél a ,,Z" és a ,,ZZ" típusú magvak termesztéséhez ragaszkodtak. Ugyanis amíg a ,,Z” típusú répából 1 kg cukor előállítási költsége 22,18 fillérbe került, addig az ,,E" típusú répáknál az 25,92 fillér volt.536 A gyár szempontjából a fenti számítás egyben el is döntötte a vitás kérdést, így a termelők panaszai süket fülekre találtak, a gyár nem volt hajlandó engedményeket tenni. A második világháború éveiben ismét kiéleződtek az ellentétek, a Nyitra megyei Gazdasági Egyesület országos akciót indított a termelők érdekében. Átiratát az Alsó-dunántúli Mezőgazdasági Kamarához is eljuttatta. A Cukorrépa-termelők Országos Szövetsége pedig körleveleket küldött a répatermelő gazdaságoknak, amelyekben felszólították a termelőket, hogy a gyárak243
