Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig

rú éveiben az uradalmak olcsó orosz és olasz hadifogoly munkásokat igényelhet­tek, addig a második világháború idején ilyen fajta munkaerőre a nagybirtok­üzemek nem számíthattak.512 c) A csapadék és a hőmérsékleti viszonyok hatása a cukorrépa átlagtermésére a MIR béruradalmában A béruradalom cukorrépa termesztésére vonatkozó évtizedes statisztikai adat­sorok arra késztettek bennünket, hogy a hagyományos történetstatisztikai módsze­rek helyett a biometriai statisztikai adatfeldolgozást alkalmazzuk.513 Az adatok ily módon való felhasználása során, nemcsak a részletkérdésekre kapunk egybehang­zó választ, de a folyamatokról is tisztább képet alkothatunk. A béruradalomban 1894-től rendszeresen mérték és feljegyezték a havonkénti csapadék mennyiségét, 1896-tól pedig a havi középhőmérsékletet is.514 Vizsgáló­dásaink során tehát nem a megyei átlagadatokat használtuk, hanem a bérura­dalomban mért csapadék és hőmérsékleti adatokat. E tényt azért tartjuk fontos­nak, mivel így lényegesen kevesebb a tévedési valószínűség. A MIR béruradalmában a cukorrépát — kezdettől fogva — a Kapos völgyében, vagy az azt érintő gazdaságaiban termesztették. A gazdasági kerületek légvonal­beli távolsága pedig legfeljebb 10-15 km volt. Éppen ezért joggal feltételezhet­jük, hogy a hőmérsékleti viszonyok megközelítően azonosak voltak, de a csapa­dékmennyiség tekintetében sem lehetett nagyobb eltérés. Az 5. sz. ábrán bemutatjuk a cukorrépa területének az évenkénti alakulását. Az első világháború időszakát, valamint az azt követő évek adatait 1922-ig nem vettük figyelembe, de a második világháború utolsó éveinek a vizsgálatától is el­tekintettünk.515 A hektáronkénti termésátlagokat ugyanis ezekben az években egyéb okok - a munkaerő és a fogaterő hiánya, a technológia be nem tartása - oly mértékben befolyásolták, hogy a csapadék és a hőmérsékleti viszonyok hatá­sát nem lehetett kimutatni. A MIR kaposvári béruradalmában a cukorrépa termésátlagainak alakulását jól szemlélteti a 6. sz. ábra, hogy évenként nagyon változó eredményeket értek el.516 Esetenként előfordult, hogy az egymást követő évek termésátlagában több mint 100 q/ha különbség mutatkozott, így pl. 1907-1908., 1911-1912. és az 1930-1931. években. A vizsgált időszak évei közül 1907-ben érték el a legalacsonyabb, 133,11 q/ha, míg 1912-ben a legmagasabb, 391,24 q/ha átlagtermést, mely láthatóan kö­zel háromszorosa volt az előbb említettnek. Annak eldöntésére, hogy a kérdéses időszakban az alkalmazott agrotechnika fejlődése jelentősen hozzájárult-e a termésátlagok javulásához, kiszámítottuk a termésátlagok trendjét. Ennek alapján megállapítottuk, hogy a MIR béruradalom­ban már az 1900-as évek elején fejlett agrotechnikát alkalmaztak — mélyszántást, istállótrágyázást, műtrágyázást stb. —, mert az egy évre jutó termésátlag-növeke­dés mindössze 0,37 q/ha, a vizsgált időszak átlagához viszonyítva csak 0,152%517 A vizsgált évekre vonatkozó időjárási adatok átlagát, szórását és variancia- százalékát, valamint a gazdaság cukorrépa-termésátlag adatait a 77-78. táblázat tartalmazza. Ennek alapján megállapítható, hogy a MIR béruradalomban a cu­korrépából a vizsgált 39 év alatt hektáronként 246,60 q átlagtermést értek el. A termésátlag szórása 47,92 q. 19,43 variancia százalék, mely igen nagy termésátlag­ingadozásra utal. 228

Next

/
Thumbnails
Contents