Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
telimében a kaposvári cukorgyár végül is 18%-os redukcióra volt kötelezve. így nyilvánvalóan szigorú feltételeket kellett szabnia, ha a termelők számát — a rendeletnek megfelelően - csökkenteni kívánta. Ezért az 1931. évi szerződésben kizárták a termelésből mindazokat, akik mélyebb fekvésű területeken termesztettek cukorrépát, de azokat is, akik tavaszi istállótrágyázású talajokat használtak. A szigorítások között szerepelt még az a kitétel is, hogy a gyár nem kötelezi magát a friss szelet beváltására, de az esetleges beváltási árakat is csak ősszel tudja közölni a termelőkkel. A költséges szekérhídmérlegek megszüntetését is kilátásba helyezték, a tiszti jutalékokkal egyetemben. Újdonságnak számított az a követelmény is, amely szerint csak azt a cukorrépát volt köteles a gyár átvenni, amely legalább 14% cukrot tartalmazott.499 A központ azonban még az év nyarán nyomatékosan felhívta a gyár vezetőinek a figyelmét az óvatosságra, hangoztatva, hogy a többéves, érvényben levő szerződésekben foglalt feltételeket a termelőknek biztosítaniuk kell, azokat csökkenteni nem lehet, ilyen esetekbem a fuvarpótlékok, a toleranciák, a természetbeni VGgy pedig a pénzbeli tisztijutalékok kifizetése változatlanul érvényben marad. Sőt, ezeknek a termelőknek még azt is megengedték, hogy a hosszú lejáratú köl- csöneiknek az évi törlesztési részletét 18,50%-kal csökkenthessék.500 Természetesen ez korántsem jelentette azt, hogy a gyár jótékonysági szerepet vállalt volna, éppen ellenkezőleg, szigorítást kívánt bevezetni minden területen és csak azoknak és annyi engedményt tett, amelyek érdekeit nem sértették. A hosszú lejáratú kölcsönöknél - az eddigiektől eltérően — a gyár vezetői biztosítékként váltókat kértek, esetenként pedig az ingatlanokra még a bekebelezési jogcímet is megszerezték. Általában minden törekvésük az volt, hogy a tartozások összegét csökkentsék. Az eladósodott termelők pénzügyi helyzetét folyamatosan ellenőrizték, mivel el akarták kerülni a bizonytalan kimenetelű bírósági tárgyalásokat. Ezért még bizalmas utakon is szereztek információkat termelőikről, többek között arról, hogy a telekkönyvekben nem történtek-e változások, a termelő továbbra is hitelképes-e, vagy esetleg már a csőd szélén áll. Az óvatosságra és a szigorításra a gyárnak megvolt minden oka, mivel a termelők egy része huzamosabb ideje jelentős pénzösszeggel tartozott, amelyet az alábbiakban igazolni is kívánunk. Cukorrépa-termesztők nagyobb adósságai az 1930. évi kimutatás alapjánM 69. táblázat Név Tartozás a folyószámlán Hosszú lejáratú kölcsön pengőben Tartozás összesen 1. Salzberger János 50 000 — 50 000 2. Rinq Lipót és Samu 17 000 48 000 65 000 3. Meller Henrik 6 000 18 000 24 000 4. Bezuk István 30 000 73 000 103 000 5. Fischer és Herceg 7 000 15 000 22 000 6. Lichtenstein és László 3 500 19 200 22 700 7. Péter Lajos 11 000 24 600 35 600 8. Dr. Perczel Tibor 7 500 4 571 12 071 9. Pécsi egyházmegyei urad. 10 000 20 000 30 000 10. Wolf és Deutsch 5 000 64 000 69 000 összesen: 147 000 286 371 433 371 219
