Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig

alapján minden gyár részére meghatározott kontingenst állapított meg. Ettől kezdődően a cukorgyárak, a számukra előre meghatározott kontingens-százalékkal vettek részt a belföldi fogyasztás ellátásában, függetlenül attól, hogy az adott évben mennyi cukrot gyártottak. Mivel a kartellmegállapodás olyan veszélyeket is rejtett magában, hogy a gyárak esetleg csökkentik majd termelésüket, hogy minél kisebb mértékben kényszerüljenek a veszteséges exportra, ezért pönáléfize- tési kötelezettséget vetettek ki az olyan gyárakra, amelyek kevesebb exportcukrot gyártottak az országos átlagnál. A befizetett összeget viszont azok a gyárak kapták, akik az átlagosnál többet gyártottak kiviteli célokra.

1937-ben a lejárt kartellmegállapodás meghosszabbítására került sor, amely alkalmából a gyárak fix kontingenseit módosították. Az előző 6 évben feldolgozott répamennyiség egymáshoz viszonyított aránya képezte az új kontingenst. Ezzel szemben megszüntették az állam pönálé fizetési kötelezettségét.

Az előbbiekben már tárgyalt gazdasági világválság, valamint az évekig elhúzódó dekonjunktúra hatására a cukorgyárak 1937. november 13-án újabb kartell- egyezséget kötöttek. A 11 magyarországi gyár, a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesületének javaslatára megállapodott abban, hogy érdekeiket egyeztetik, az egyezségeket pedig kölcsönösen betartják- Mindenekelőtt a hazai cukorfogyasztás és a termelés tekintetében hoztak fontos határozatokat. Az egyezményt - melyet a későbbiekben alapmegállapodásnak neveztek - az 1938/39-1943/44 közötti hat egymást követő esztendőre kötötték. A gyárak képviselői - köztük a MIR képviselője is - megegyeztek abban, hogy az egyes gyárak a belföldi cukorfogyasztás ellátásában milyen százalékos arányban részesedhetnek.

Az alábbiakban a cukorgyárak erre vonatkozó kötelezettségeit mutatjuk be.490

Cukorgyárak Egyezmény szerinti

%-os részesedésük

1.

Ács

7,0000° o-ban

2.

Ercsi

8,0000%-ban

3.

Georgia (Kaposvár-Mezőhegyes)

16,3684%-ban

4.

Hatvan

11,3484%-ban

5.

Óbuda

5,3130%-ban

6

Petőháza

10,1222%-ban

7.

Sarkad

8,8339%-ban

8.

Sárvár

6,7000%-ban

9.

Selyp

6,5234%-ban

10.

Szolnok

9,2445%-ban

11.

Űzi (Szerencs)

10,5462%-ban

összesen:

100,00%-ban

részesedtek.

A megállapodás terjedelmes paragrafusainak a részletes ismertetésétől eltekintünk, azoknak csupán fontosabb határozatait említjük meg. A cukoreladási egyezmény lényegét a 15-ik paragrafusban sűrítve megtaláljuk, amelyből kitűnik, hogy az kizárólag csak a hazai piacokra volt érvényes, ahol a gyáraknak egységes árakat és feltételeket kellett szabniok.

Megegyeztek a répakataszter kérdésében is, hangoztatva, hogy amíg a szerződés érvényben van, addig a gyárak kötelesek a termelőktől átvenni a meghatározott cukorrépamennyiséget. Abból mindössze legfeljebb 1 000 000 q répa stor- nirozható, amelynek részletes ismertetését az alábbiakban láthatjuk.491

215