Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig

A B. W.-kazán

A rekonstrukció befejeztével - 1930. augusztus 13-án - a Magyar Cukorgyárosok O rszágos Egyesületének küldött jelentésből megismerhetjük a gépesítés terén történt változásokat.402 Az elektromos hajtásra berendezett gyárban 118 db, összesen 3033 HP villamos motor volt, természetesen különböző nagyságúak, a legkisebb 0,2 HP-val, a legnagyobb pedig 190 HP-val rendelkezett. Az áramot és a szükséges gőzmennyiséget is az erőtelepen elhelyezett 3300 HP és 2 db 1000 HP kondenzációs, összesen 3 db 8300 HP gőzturbina adta.

Az erőtelep gőzfejlesztő berendezése 4 db 326 m2 fűtőfelületű láncrostélyos Babcock-Wilkox kazánból és 4 db 118 m2 fűtőfelületű túlhevítőből állott, azonban az erőtelepi gőzfejlesztő berendezésen kívül a régi kazánházban még 12 db, egyenként 230 m2 fűtőfelületű Bairbain kazán is volt. Ezek a kazánok a gyárban levő 2 db 80 HP, 1 db 50 HP, 4 db 25 HP és 2 db 10 HP gőzgép hajtására szolgáltak, valamint az elpároló állomás részére a szükséges gőzmennyiséget is biztosították. Az átalakítás további ismertetésétől eltekintünk, inkább arra a kérdésre kívánunk választ adni, hogy a répa feldolgozására fordított költségek hogyan alakultak. A gyár krónikásai 1934-ben összehasonlították a rekonstrukció utáni első évnek, valamint az ez évi kampánynak a szénszükségletét, amely szerint az 1 q répára eső szénmegtakarítás 2,29 kg volt. Ez napi 170—180 vagon répa feldolgozásánál évente 52 000-54 000 pengő megtakarítást jelentett.463 A megtakarítás ennél azonban lényegesen több volt, mivel az új berendezések karbantartási költségei kevesebb kiadással jártok, de a korszerűbb gépekhez kevesebb munkaerőt is kellett alkalmazniuk.

185