Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
korgyár közül 1841-ben már csak 20 működött,11 mivel a cukorgyártás gazdasági és társadalmi háttere Magyarországon ekkor még nem volt eléggé megalapozott. Az 1840-es években - Délkelet-Dunántúl térségében - Somogy, Tolna és Baranya megyékben is történtek kísérletek a cukorrépa termesztésére.12 Mindhárom me- gyében cukorgyártási kísérletet folytattak az újonnan alakuló manufakturális jellegű üzemekben, a cukorrépa termesztését azonban nem sikerült kiszélesíteni és hosszabb távon sem tudták azt biztosítani. Somogy megye közgyűlése az 1840-es évek közepén egy országos felmérésre készült jelentésében közli, hogy — a szigetvári és a nagyatádi járások kivételével — a megyében cukorrépát nem termesztenek.13 Somogy megyében a szigetvári és a hárságyi, Baranya megyében a pécsi, Tolna megyében a tolnai cukormanufaktúrák néhány éves üzemelés után beszüntették működésüket, így e térségben hosszú ideig a cukorrépa termesztése is megszűnt. Azok a törekvések, amelyek a cukorrépa termesztését és a cukor- gyártást próbálták meghonosítani, nem voltak teljesen irreálisak, mivel a baranyai kőszéntelep közelsége és a Duna mint olcsó vízi út, a termelés gazdaságossága szempontjából igen előnyösnek mutatkozott. Az alábbiakban bemutatjuk a Délkelet-Dunántúlon alapított cukormanufaktúrák fontosabb adatait 1837—1866 között.14 Kimutatás a Délkelet-Dunántúlon alapított cukormanufaktúrákról (1837-1867) 1. táblázat Megye Helység Tulajdonos Működési idő A feldolgozott évi répa mennyiség q Baranya Pécs Linberger Gyula 1844-1847 10 000 -19 000 Somogy Szigetvár Czindery László 1837-1859 2 600- 30 000 Kastólyosdombó Nedeczky György és Linberger Gyula 1839-1844 5 580- 20 000 Somogyhárságy Herbecz Vilmos és társa 1854-1866 5 000-106 000 Tolna Tolna Festetich Rezső 1840-1841 Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miért szűntek meg az első cukorgyárak Délkelet-Dunántúlon és országos méretekben egyaránt? A rossz utak megnehezítették, de egyúttal költségesebbé is tették a cukorrépa termesztését. A manufaktúra jellegű gyárak technikailag még nem voltak elég fejlettek, és így a cukor magas előállítási költsége a gyárat és a termelőt egyaránt érintette. A minőségileg jobb és olcsóbban előállított ausztriai és csehországi cukorral szemben a magyar cukor még nem volt versenyképes. Az 1848-at követő agrárstruktúra sem kedvezett a cukorrépa termesztésének. A nagybirtok, a jobbágyfelszabadítást követő válság helyzetéből kereste a kiutat, lehetőségei azonban korlátozottak voltak. A robot eltörlésével megdrágult a napszám, a tőkebefektetéshez szükséges pénzt sem tudták előteremteni, így a nagybirtok tőkésüzemmé való átalakítását csak hosszabb távon és kerülőkkel lehetett elérni. A gabona-konjunktúra sem kedvezett a cukorrépa termesztésének, mivel Magyarország Európa gabonakamrájává válva a mezőgazdaságot extenzív irányba fejlesztette. A nagybérletek munkaerő-, felszerelés- és tőkehiánnyal küszködve szintén a nagyobb nyereséget hozó gabonatermelésre rendezkedtek be. A paraszti 16
