Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
9. Kistermelők Délkelet-Dunántúlon a paraszti kisüzemek a cukorrépa termesztésében az I. világháború előtt nem játszottak döntő szerepet. A kaposvári cukorgyár — az alföldi gyáraktól eltérően - kezdettől fogva a béruradalomra, valamint a legintenzívebben gazdálkodó nagybirtok-üzemekre támaszkodott. így a régióban, a Kistermelő és a gyár kapcsolatában, mindig az utóbbi szerepe volt a meghatározóbb, mivel a melléktermékek juttatásával a cukorgyár hozzájárult a paraszti állattenyésztés intenzívebb fejlesztéséhez. Természetesen ez korántsem jelentette azt, hogy a gyár nem tett kezdeményezéseket a paraszti cukorrépa-termesztés ki- szélesítése érdekében. A gyár vezetői részéről tett kezdeményezések azonban mindig egybeestek a dekonjunkturális időszakokkal — amelyék a paraszti kisüzemekre is kedvezőtlenül hatottak - így érthetően csak minimális területeket tudtak a kistermelőknél szerződtetni, amelyekkel nem lehetett pótolni a nagybirtok-üzemeknél elvesztett területeket. Az első világháború nehézségei a paraszi kisüzemeket hatványozottabban sújtották mint az uradalmakat, vagy akár a nagybérleteket, ezért számunkra nem meglepő, hogy a cukorrépa-termesztés nehézségeit nem vállalták. A cukorgyár ugyan tett ilyen irányú erőfeszítéseket, de be kellett látnia, hogy biztató eredményekre nem számíthat. A kistermelők részesedése a minimálisra zsugorodott, még a hagyományokkal rendelkező kaposvölgyi községekben is felhagytak a cukorrépa termesztésével. 1914-ben Döbrököz, Nagyberki és Csorna kistermelői még 68,70 nektárra kötöttek szerződést, a háború további éveiben pedig összesen csak 9,62 hektárt szerződtettek, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy ez idő tájt a kistermelők cukorrépa-termesztéséről nem beszélhetünk.421 A háború utáni első években sem javultak a cukorrépa-termesztés feltételei, sőt inkább még romlottak, 1918-ban pl. egyetlen kataszteri holdon sem termesztettek cukorrépát a paraszti gazdaságokban. Még 1922-ben sem érték ej a kistermelők az 1914. évi szintet, mindössze 53,16 hektárra szerződtek.422 Az ezt követő év azon- oan már jobb eredményeket mutatott, a gyár vezetőinekrjelentése'"szerint 400 kataszteri holdat sikerült szerződtetni, amelynek azonban az volt a hátránya, hogy a kistermelőket nem egy földrajzi tájegységből szerződtették, hanem azok-több faluban szétszóródva termesztették a cukorrépát. A sikerhez feltétlenül hozzájárult a bácskai kistermelők szerződtetése is, akik ez évtől már folyamatosan szállították a répát a kaposvári cukorgyárba. Délkelet-Dunánfúl községeiben azonban j parasztgazdaságok változatlanul elhatárolták magukat a cukorrépa termesztésétől. A kistermelők 1924-ben Somogy, Tolna és Baranya megyében mindössze 11,5 hektáron termesztettek cukorrépát.423 Bácskában viszont közel ezer kistermelő körött szerződést a kaposvári gyárral. E terület megszerzése jelentős erőfeszítéseit igényelt, mivel jónéhány cukorgyár próbált itt termelőket toborozni. A kaposvári cukorgyár felügyelője a kiéleződő „répaharcot” a Baján létesített irodájából irányította, hetenként küldve a jelentéseket Kaposvárra az elért eredményekről, illetőleg a versenycukorgyárak tevékenységéről. A konkurrenciaharc eredményeképpen a bácskai kistermelők általában több engedményben részesültek, mint Délkelet-Dunántúl kistermelői, igaz, hogy számbeli fölényük és az általuk szerződtetett területek nagysága a cukorgyár szempontjából is jelentős volt. Nem véletlen, hogy a gyár a cukorrépa-termesztés propagálása érdekében — a bajai háromszögben — gazdasági vasutat építtetett, nem kevés anyagi befektetéssel. Noha a kistermelők részéről ilyen igények Somogy megyében már több ízben is 158
