Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

Kladnigg szentgáloskéri gazdaságában a cselédek és a nincstelen földigénylők - a tulajdonos meghallgatása nélkül - szövetkezetté tömörültek. A szocialista agitátorok Inámból, Simongátból szintén szövetkezetét alakítottak és „pusztáról pusztára járnak agitációs körútra, az egésznek olyan képe van, mintha az orosz mintára készülne".307

A beszámoló szerint a közhangulat eléggé forrongó, a birtokosok nem mernek nyíltan szervezkedni és összejövetelt tartani - az ellenakció érdekében —, mert mindjárt ellenforradalmároknak nevezik őket.

A MIR volt vezetői a szocializálás gyors hatástalanításában azonban nem reménykedhettek, mivel sem megfelelő karhatalom, sem pedig katonaság nem állt rendelkezésükre. „Minden katona szocialista és a szocialista tüntetéseknél a katonák is kivonulnak, mindazonáltal utasításunkhoz híven, a bírói eljárást megindítjuk az ítélet kedvéért."3“8 írták az igazgatóságnak egyik jelentésükben. Ugyanakkor qyors intézkedéseket tettek, hogy a vállalatok pénztartalékait a Hitelbanknak mielőbb átutalják. Nyilvánvalóan ezzel pénzügyileg akarták csődbe juttatni az újonnan szocializált vállalatokat. A bérleti számláról 60 000, a cukorgyáriról pedig 240 000 koronát utaltak át a Hitelbankhoz, természetesen a munkástanács tudta nélkül, így a pénzhiány miatt a gazdasági kerületekben a napszámot nem is tudták kifizetni az első hetekben.

A március 10-re tervezett megyei kisgazdagyűlés esélyeit optimistán ítélték meg, hangoztatva, hogy a szociáldemokrata párt a legnagyobb erőfeszítések árán sem lesz képes a kisgazdapártot a szövetkezet ügyének megnyerni, e párt politikai ereje és tömegbázisa eleve lehetetlenné teszi azt, hogy a szociáldemokraták pressziót gyakoroljanak rájuk. Ugyancsak pozitívan értékelték azt is, hogy a vezetés — a szocializált MIR-vállalatoknál — a régi vezetők kezében maradt és ha ellenőrzés alatt is tartják őket, így mégis sikerül a részvénytársaság érdekeit megvédeni az esetleges túlkapásoktól. Március 3. és 10-e között a hatalmi kérdés még korántsem dőlt el, a helyi reakció - így a MIR vezetői is - a kisgazdapártban látták azt az erőt, amelynek segítségével a balratolódást meg lehet akadályozni. A néppárti, az agrárius nagybirtokosi érdekeket képviselő helyi politikusok helytelenül értékelték a kisgazdapártot, vágyaikat szinte annak programjaként értelmezték, jóllehet e koncepció Nagyatádiék számára éppen parasztellenes volta miatt elfogadhatatlan volt és legalább olyan idegenkedve fogadták, mint a szociáldemokrata párt termelőszövetkezeti mozgalmát.

Optimizmusukra és politikai szűk látókörűségükre jellemző, hogy az eseményeket megelőzve az ellenakciójukat megindították. A béruradalom kerületeiben a cselédekkel egy olyan nyilatkozatot kívántak aláíratni, mely szerint az aláírók a régi rendszer híveinek vallják magukat és a jövőben is velük akarnak dolgozni. Ezek az urak, akik annyit és annyiszor beszéltek a magyar parasztságról, lényegében nem ismerték a parasztság lélektanát, különböző rétegeinek vágyait és politikai törekvéseit sem. Csak azt látták, hogy „a cselédség óráról órára változtatja álláspontját".™ Ebből azt a következtetést tudták csak levonni, hogy a régi rendszer visszaállítása politikai realitás, pedig a cselédek számára ez az alternatíva elfogadhatatlan volt.

A keserű csalódástól azonban megkímélte őket a szociáldemokrata párt erélyes tiltakozása, így a fenti szándékuktól kénytelenek voltak elállni. E jelentésekből azt is megtudjuk, hogy a kaposvári szociáldemokrata párt a kisgazdapárt mozgalmára ellenakciót indított, Kaposvárott és környékén elrendelte az ostromállapotot, majd délelőtt 11 órakor a megyeházát is birtokba vette „azzal a kijelentéssel, hogy addig onnan nem távozik, míg a kormány részéről kinevezett kisgazda párti kor135