Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

cselédjei és az érintett falvak lakói döntsék el, hogy a szövetkezeti termelést, a parcellázást, avagy a régi viszonyok változatlan fenntartását akarják.

6. Végezetül az igazgatóság szerint a bérgazdaság szocializálása ellenkezik az 1919. évi 18. néptörvény szellemével, kiváltképpen annak 12. és 22. paragrafusával, melyek szerint a belterjes gazdaságokat a kisajátítás alól lehetőleg mentesíteni kell.

Éppen ezért a MIR igazgatósága írásbeli beadvánnyal fordult a miniszterelnökhöz, a kereskedelmi, a földművelésügyi és a pénzügyminiszterhez, amelyben tiltakozott a „törvénytelen” eljárás ellen. A jogi vita azonban a szocializálás tényén nem változtatott, a MIR vállalati Földműves Termelő Szövetkezetek központjának kaposvári cukorgyára, malma és gazdasága néven működött. Ennek ellenére mégis szükségesnek tartjuk a jogi vita hátterének a vizsgálatát. Mindenekelőtt joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miért éppen Somogybán és a MIR vállalatainál kezdték el a szocializálást? Az 1919. február 25-i kaposvári Munkástanács ülésén Hamburger Jenő is részt vett, aki sugallta a szocializálás mielőbbi bevezetését. A szociáldemokrata párt országos vezetői tudatosan küldték Hamburgert Somogy megyébe, ahol a cselédek, a földnélküli falusi nincstelenek és a törpebirtokos parasztok nagy várakozással tekintettek az 1919. évi 18-as néptörvény elé.

A falvakban felhalmozott elégedetlenség a nagybirtok ellen irányulva potenciálisan lehetővé tette az agrárkérdés földosztással egybekötött, azonnali radikális megoldását. A kérdés azonban az volt, hogy a szociáldemokrata párt agrárprogramját valósítják-e meg, amely a feudális eredetű nagybirtok helyébe a szocialista viszonyoknak megfelelően a termelőszövetkezeteket kívánta állítani. Nyilvánvaló volt, hogy e koncepcióba a parasztság tényleges vágya, a földosztás nem fért bele. A somogyi falvakban jelentkező földfogialó mozgalmak és földosztó törekvések így érthetően nyugtalaníthatták a szociáldemokrata párt vezetőit. Hamburger tehát azzal a szándékkal jött Somogyba — három ízben is —, hogy a párt agrárpolitikájának maradéktalanul érvényt szerezzen és úgy irányítsa az eseményeket, hogy azok a termelőszövetkezetek irányába tendáljanak. A MIR béruradalmának a mielőbbi szocializálását azonban nemcsak a parasztság radikalizálódása tette indokolttá, hanem az új kollektív szerződésnek a várható következményei is. A szociáldemokrata párt országos és helyi vezetői joggal tartottak attól, hogy a magas béreket, a földbirtokosok — várhatóan — a cselédek létszámának a csökkentésével fogják majd ellensúlyozni. Az elbocsátott és a munkanélküli cselédek nyilvánvalóan a nagybirtokok felosztását követelték volna. Ez esetben a béruradalom — alkalmasnak látszott arra - mint termelőszövetkezet munkalehetőséget biztosíthatna mindazoknak, akiket a nagybirtok-üzemekből a fenti okok miatt elbocsátanak.

E kérdésnél a szociáldemokrata párt részéről azonban nem csupán a szociális szempontok játszottak közre, hanem elsősorban a politikai indítékok voltak a döntőek, nevezetesen az, hogy a paraszti radikalizálódást nem a földosztás, hanem a termelőszövetkezet irányába igyekezett levezetni. A földosztás, a paraszti osztályharc kiéleződése, agrárprogramjából adódóan nem lehetett a párt érdeke. Ilyen körülmények között gyorsan és határozottan kellett cselekedni — az 1919. évi 18-as néptörvény engedményeit figyelmen kívül hagyva — a termelőszövetkezetek mielőbbi létrehozása érdekében. Ez a magyarázata annak, hogy a végrehajtás radikálisabb volt, mint maga a törvény.

Egyébként a földreformtörvény nemcsak a szociáldemokrata pártot, hanem a Nagyatádi vezette kisgazdapártot sem elégítette ki. A törvényt balról kritizálva ke- veselték, Nagyatádi és pártja enné! még radikálisabb földreformot kívánt. A szociáldemokrata párt pedig — miként a fentiekben már utaltunk arra — igazán progresszív lépésnek nem a földosztást, hanem a termelőszövetkezetek létrehozását te- kintette.:1,a

133