Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

Bevezetés

feldolgozásával is adósok még a kutatók. E tekintetben csak néhány munkát tudunk kiemelni, így Soós László: A Szolnoki Cukorgyár története című tanulmányát, amelyet a Magyar Történelmi Társulat üzemtörténeti szakosztálya 1981-ben az üzemtörténeti Füzetek sorozatában jelentetett meg. Mivel a második világhá- oorú pusztításai a cukorgyárak iratait is megtizedelték, nem egy esetben teljesen megsemmisítették, így egy-egy üzem történetének rekonstruálása komoly nehézségekbe ütközik. Soós László tanulmánya azonban példát mutat, hogy ilyen ese- :ekben a gazdasági minisztériumok és a különböző pénzintézetek levéltári forrásaiból — nem egy esetben — pótolni lehet a hiányzó iratokat. A primér források hiánya azonban már eleve meghatározza a feldolgozás módszerét és tematikáját, amely előnyökkel, de egyben hátrányokkal is jár. Az összefoglaló jelentések, az átfogó statisztikák szinte kényszerítik a kutatót, hogy a helyi események vektorait országosan, de esetenként európai méretekben is figyelemmel kísérje. így kétség- <ívül jobban elkerülhető a provinciális szemlélet, de a regionális, a helyi kép már kevésbé plasztikus és több tekintetben hiányos is. ,,A Petöházi Cukorgyár száz óve (1880—1980)” c. kötetet 1981-ben jelentette meg a cukorgyár, Hadarits Géza, Lovas Gyula szerkesztő és több szerző közreműködésével. A szerzők érdeme, hogy vállalkoztak a gyár legújabbkori történetének a feldolgozására is. Noha a szándék nem mindenben valósult meg, mégis hasznos adatokat adtak a magyar cu- <oripar majdan elkészítendő monográfiájához. A kötetet gazdag képanyaggal illusztrálták, amelyek elsősorban a gyár technikatörténeti fejlődését ábrázolják. A grafikonok pedig plasztikusan szemléltetik a főbb termelési adatokat. Időben leg- <orábban - 1971-ben — ,,100 éves az Ácsi Cukorgyár” c. kötetet jelentették meg Danes József szerkesztő és több szerző közreműködésével. Bár a szerzők között számos ismert cukoripari szakember található, a jubileumi kiadványok buktatóit nem tudták elkerülni.

Végezetül jelentős módszertani segítséget kaptunk ,,Az üzemtörténetírás kérdései — Elméleti és módszertani tanulmányok" c. dokumentumkötetből, amelyet a Magyar Történelmi Társulat jelentetett meg 1979-ben, Incze Miklós szerkesztő és több országosan is ismert történész közreműködésével.

A köztörténeti irodalommal párhuzamosan a helytörténet gazdag tárházát is áttekinthettük. A Somogy Megyei Levéltár tudományos „műhelyében” olyan hely- történeti alaptanulmányok készültek az elmúlt évtizedekben, amelyek köztörténetírásunkat is gazdagították. Közülük azonban csak azokat említjük, amelyek dolgozatunkhoz hasznos szempontokat nyújtottak. T. Mérey Klára tanulmányai a mezőgazdaság kapitalizálódásába engednek betekintést, de a megye iparának sajátos útját is felvázolta, mind a kései feudalizmus, mind pedig a kapitalizmus időszakában. Kanyar József munkái közül kiemeljük: „Somogy megye agrártársadalma az első földreformtól a szocialista mezőgazdaságig (1920-1949)” c. kandidátusi disszertációt, amely a korszak agrártársadalmáról ad hiteles képet. Tóth Tibor: „A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítástól az első világháborúig” c. kandidátusi értekezésében egy somogyi nagybirtok-üzem kapita- lizálódásának nehézségeit ismertette. A történetstatisztikai adatokat a hagyományoktól eltérően számítógépes eljárással dolgozta fel.

Végezetül dolgozatunk témáját közvetlenül érintette Jenei Károly: A Mezőgazdasági Ipar Rt. Somogy megyei üzemei (1890-1948), valamint Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogybán c. tanulmányok, amelyek a Somogy megye múltjából c. Levéltári Évkönyvben jelentek meg.

Munkánkban szükségesnek tartjuk bemutatni a kaposvári cukorgyár vonzás11