Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
II. fejezet: A forradalom napjai Somogyban
„Én is azt mondom, amit az előttem felszólaló elvtárs. A zűrzavar szűnjön meg és a vérontásnak legyen vége, hogy nyugodtan mehessünk vissza a munkapadokhoz. Követeljük, hogy szüntessék meg a normát...” A nép egyre lelkesebb lett és több közbekiáltás hangzott el. Aztán a vasüt küldöttének, egy fiatal elvtársnak adtak beszélési jogot: — Elvtársak, a Petó'fi-szobortól szólok. Nem akarunk vért. Előre akarunk menni. Aki akar, jöjjön zászlónk alá és követeljük, hogy az országból az orosz csapatok menjenek ki...! - És még a következőket mondta: - A magyar nép fogjon össze, hogy egy űj, szebb jövőt építsünk! Ezután Petőcz Sándor, a Zrínyi Kör nevében mondott nagyhatású, lelkes szavakat az ország állapotáról, a harcoló Pestről, majd kérte a tömeget, hogy bízzon a Zrínyi Miklós Körben, mely a magyar függetlenségért és a szabadságért harcol. Ezután a kör követeléseit olvasta fel. (Lapunk tegnapi számában közöltük.) Majd ismertette a Megyei Pártbizottság véleményét, mely szerint ezeket a követeléseket a Megyei Pártbizottság elfogadta. Tordi Géza színész a Szózatot szavalta el ezután. A szemekben itt is, ott is könny csillogott a nagyszerű vers tragikus sorainak hatására. Aztán nyugtalan hangok törtek fel innen is, onnan is, hogy a diákok azért nem érkeztek meg időben, mert bezárták őket az iskolákba. De később lecsillapodtak, mert miközben Tóth István, a Megyei Pártbizottság titkára készülődött beszédéhez, a Lenin utcában feltűntek a diákok zászlós sorai. Nem sokkal egy óra előtt kezdte el rögtönzött beszédét Tóth elvtárs, melyben a következőket mondotta: „A Megyei Pártbizottság a Központi Vezetőség elé terjesztette három nappal ezelőtt azokat a követeléseket, amelyeket a Zrínyi Miklós Kör kért. Majd ismertetni akarta ezeket, de sokan bekiabálták, hogy „tudjuk”. Azután így folytatta Tóth elvtárs: „A Megyei Pártbizottság egyetértett azzal, hogy Gerő Ernő nem való a párt első titkárának, továbbá mindent meg kell tenni ahhoz, hogy a vérontást elkerüljük. A kormánynak mindent el kell követni, hogy a szovjet csapatok kivonuljanak az országból. Elvtársak! Ezeket a követeléseket a középiskolák és a kollégiumok igazgatói jelenlétében adtuk le a Központi Vezetőségnek.” Közben taps, zavargás támadt, mert megérkeztek a diákok, és két küldöttjük koszorút helyezett el Petőfi Sándor szobrának lábához. A fiúk és lányok zászlóvivői eközben elhelyezkedtek a szobor körül. Ezután a kis megszakítás után Tóth István elvtárs folytatta beszédét: „Az a véleményem, elvtársak, hogy amnesztiát kell adni azoknak a fiataloknak, akik Budapesten harcolnak.” Aztán javaslatot terjesztett be, hogy az itt jelenlévő tömeg válassza meg képviselőit, és azok pedig azonnal üljenek autóba, és utazzanak Budapestre követeléseikkel. Ezt a bejelentést a nép hatalmas lelkesedéssel fogadta. Majd a tömeg követelésére Csurka László színész elszavalta a Nemzeti Dalt és a több ezer ember, mint hajdanán a Nemzeti Mü- zeum előtt, együtt ismételte, hogy „A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” Ezután a Zrínyi Kör vezetői sorban megkérdezték a jelenlévő üzemeket, iskolákat, hogy kit akarnak maguk közül Pestre küldeni. A Vaskombinátból Légrádi Istvánt, a Finommechanikából Frei Bélát, a vasúttól Kutasi Sándort, a ktsz-tól Halász Imrét választották meg egyhangúlag. Megválasztottak még két diákfiút is. Ezután valaki felvetette, hogy parasztküldött is menjen Budapestre. Egy felszólaló, Sifter József szavaival megnyerte a népet, s így személyében egy újvárfalvai parasztember képviseli megyénk parasztságát. 72
