Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
II. fejezet: A forradalom napjai Somogyban
többet is termelt. A műszakváltások zavartalanul folytak, az üzemekben a munka rendes ütemben folyik, jelenleg is. Zavart-keltő megnyilvánulások a megye területén nem voltak tapasztalhatók az üzemekben. A kora délutáni órákban és utána az esti órákban a fiatalság kezdett mozgolódni, gyülekeztek a város egy-két pontján, de egyszeri felszólításra elmentek haza. A megye területén és a városban az éj folyamán rendzavarás nem volt, bár egynéhány idegen személyt lehetett látni a város területén. (* áthúzott szövegrész: A dolgozókat a következő problémák izgatják) Az a véleményük, hogy nem lett volna szabad fegyverhez nyúlni, mert mindenki már jóval előbb világosan láthatta, hogy mi a nép követelései és így elkerülhettük volna az esztelen vérontást, fegyver nélkül is érvényesíteni tudtuk volna a követeléseket. Elitélik a régi párt vezetését, mely süket volt a nép követeléseivel szemben. Nagyon sajnálják, hogy a Központi Vezetőség még akkor sem intézkedett, amikor látta, hogy tömegmozgalom alakult ki a párt vezetésével szemben. Ilyenek pl. a Petőfi-köri viták, az Irodalmi Újság, stb. állásfoglalásai. Az a véleménye a dolgozóknak, hogy kedden meglehetett volna akadályozni a vérontást, ha a pártvezetés őszinte választ ad a dolgozók követeléseire. Sajnos nem ez történt. Az a véleménye a megye lakosságának, hogy Gerő elvtárs még a kedd esti beszédében sem adott választ a követelésekre, inkább úgy nyilatkozott, hogy a dolgozók részéről vannak negatív hangok, melyet látni kell. Gerő elvtárs beszédét úgy értékelik, hogy ez a tűzre olaj volt, mondanivalója, hangja is a régi időkre emlékeztetett. A dolgozók az áldozatokért, a vérontásért a régi Központi Vezetőséget teszi felelőssé. Különben a személyi változásoknak, melyek bekövetkeztek, úgy a Központi Vezetőségben mint a Minisztertanácsban, a dolgozók igen örülnek, különösen örülnek Nagy Imre elvtárs beválasztásának. Azonban egyes helyeken Gerő elvtársnak a Központi Vezetőség I. titkári funkciójában való megerősítésével kapcsolatban aggályai vannak, aggályaik már csak azért is, mert a korábbi években a gazdasági életben elkövetett hibáért Gerő elvtársat teszik felelőssé. Pl. a fonói gépállomáson, de más helyen is felvetődött, hogy azért volt olyan nagy a huza-vona a politikai élet vezetésében, a demokratizálódás további útján, mert több vezető elvtárs nem mert őszinte lenni és féltette saját pozícióját. A dolgozókat most két probléma foglalkoztatja a megyében: 1. A Szovjetunióhoz való viszony kérdése; az, hogy valójában egyenlőségi alapon tárgyaljunk-e a Sz.U-val kereskedelmi és más kérdésekben, vagy az uránium ügyében. Erre a kérdésre őszinte választ várnak az emberek. Miért volt szükség szovjet csapatok beavatkozására. 2. Hogy a munkásosztállyal a Központi Vezetőség az utóbbi néhány hónapban nem foglalkozott és nem alakított ki a munkásosztály irányába egy világos politikai irányvonalat, sérelmesnek tartották, hogy mindenütt az értelmiségről beszélünk és amikor baj van akár az ország politikai, vagy gazdasági, életében akkor fordulunk csak hozzájuk. A munkásosztály konkrétabb intézkedéseket vár és több jogot a saját üzemeik irányításában. A Megyei Párt-Végrehajtó Bizottsága a következő intézkedéseket teszi a mai nap folyamán: Az egész apparátus kimegy a területre. Kimegyünk a járási pártbizottságokra, üzemekbe és a dolgozók kérdéseire feleletet adunk. Változatlanul nagy éberséget tanúsítunk tekintve, hogy egyes terrorista csapatok a megye irányába vették útjukat. Az utakat mindenütt lezártuk és kellően megerősítettük. 61
