Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
Utószó helyett: Poldesz Albert: Visszaemlékezéseim az 1956-os kaposvári forradalmi eseményekre
Szervezett fellépéssel sikerült pl. elérnünk, hogy eltöröljék a külföldi állampolgárokra kötelező' kauciót, amelynek végrehajtása a menekülteket anyagilag sújtotta volna. Még nagyobb sikernek számított a letelepedési engedély (Niederlassung) eléréséhez szükséges 10 évnek a felére való lecsökkentése. (Mindkettő baseli kezdeményezésre jött létre, amihez a memorandumot én szerkesztettem). A Niederlassung birtokában a választói és választhatósági jogok, a katonakötelezettség és a Magyarországra való utazás kivételével ugyanazokkal a jogokkal és kötelességekkel rendelkeztünk, mint a svájci állampolgárok. Szabadon változtathattunk állást és lakóhelyet, belekezdhettünk önálló vállalkozásba, amihez előtte a helyi hatóságok engedélyére volt szükség. Hasonlóan hasznosnak bizonyultak a magyar egyesületek a bepolgároso- dásnál. Köztudomású, hogy a svájci állampolgárság elnyerése aránylag szigorú követelményekhez van kötve. Előfeltétele, hogy a jelölt jó egészségnek örvendjen, rendezett anyagi és családi körülmények között éljen, és biztos állása legyen. Fontos követelmény továbbá, hogy ismerje a svájci államszervezet felépítését, az ország történelmét, beszélje nyelvét és beleilleszkedjen a svájci társadalom életébe. A svájci, valamint a bepolgárosodás helyéhez kötött tartózkodási idő, valamint a bepolgárosodási díj kantononként váltakozik. Baselben 10 évi tartózkodási időre volt szükség (voltak kantonok, ahol 15 évet is megkívántak). A sok helyen tetemesen magas díj helyett Baselban mindössze csak egy szimbolikus összeget kértek. Kezdeményezésemre a Baseli Magyar Egyesület állampolgársági tanfolyamokat szervezett, amelyre a Polgári Tanács tagjait hívtuk meg előadónak. Mivel az illetékes hatóságok látták a baseli magyarok komoly igyekezetét, ezért a bepolgárosodás zökkenőmentesen bonyolódott le. Visszaemlékezésemben csak a fontosabb eseményeknek a felsorolására szorítkoztam. A többiek közül mégis megemlítek egy akciót, amely engem annak idején nagyon mélyen érintett. A tibeti felkelés leverése után az 1956-os magyar forradalomhoz hasonló tragédia játszódott le ebben a távoli titokzatos országban, melynek lakóit Körösi Csorna Sándoron keresztül testvérnépnek tekintettünk. Nemcsak egy versem született ebből az alkalomból, hanem kezdeményezésemre a Baseli Magyar Egyesület egy tibeti egyetemista indiai tanulmányaira kétéves ösztöndíjat nyújtott. Az átmenetinek hitt svájci emigrációból közben 36 év lett. A kezdeti idegenkedés után észrevétlenül megszerettük ezt a várost és országot, amely nagylelkűen megnyitotta kapuit előttünk, biztonságos otthont és saját polgáraihoz hasonló lehetó'ségeket nyújtott számunkra. A 36 éves emigrációnak ez az érzelmi változása és ingadozása tükröződik a következő két versemben. Ezek álljanak itt befejezésül. 1959-ben: ALPESI FÉNY E táj, hol élek; nem hazám! Legyen bár éden, kánaán, kínáljon fényt, sikert nekem: számomra mégis hideg, örökké idegen! 404
