Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása

ellenségek. Az alapvető kérdésekben egyetértenek velünk, szeretik hivatásukat, a gyermekeket, a népet és ami mértékű és módszerű a velük való foglalkozás úgy nyerik vissza önbizalmukat, látják be tévedéseiket s lendülnek egyre jobban a munkában.

A harmadik kategória, amely számban a legkisebb s amely összpedagógu- saink egy-két százalékát teszi ki, vagy tudatosan volt ellenforradalmár, vagy különböző indítékokból (karrierizmus, félelem, stb.) úgy elsodródott s oly tevékenységekig ment el, vagy olyanokat segített, amely miatt annyira kompromi- tált lett, hogy „átnevelése” felesleges, vagy nagyon vitatható értékű lehetne s a pályán való megmaradásuk sem kívánatos.

Ilyen nevelők névszerint a következők: Joó József, Karsai Tibor, Pápa János, Ajzert János, Pintér Ottó, Tölgyes József, Lukács Ferenc, Csúcs Károly, Bálint Géza, KutyáncsányinVidoje, Udvarhelyi János, Hátsági Béla, Kovácse- vics Márk, Potyondi Géza, Fehér Béla, Ősz Lajos, Unger József, Héjjas Lajos, Pataki Béla és Görög Ernő.

E húsz nevelő közül 16 biztonsági őrizetbe is van. Függetlenül attól, hogy őrizetesek, vagy itthon van a fenti kategóriába tartozó 20 nevelő, valamennyi ellen a fegyelmi eljárást annak idején elrendeltük. Joó Józsefet, Héjjas Lajost, Pataki Bélát az események, illetve a felmérések után azonnal Lukács Ferencet a közelmúltben elbocsájtottuk. (Pataki ítéletét az Egyeztető Bizottság áthelyezésre változtatta.) Görög Ernő más minisztériumhoz tartozik a városból történő eltávolítására odatettünk javaslatot. A másik 16 ügyében, akik szintén felvannak függesztve s akiknek a Legfőbb ügyészség elvi döntése után illetményüket is letiltottuk a minden valószínűség szerinti elbocsájtó ítéletet a Munka Törvénykönyv szerint csak megérkezésük után, illetve a büntető szervek döntésének ismerete és személyes jelenlétükben történt fegyelmi tárgyalás eredményeképpen lehet meghozni s ez késleltette mindeddig ügyük végleges elintézését. Folyó hó 15-én azonban az MSZMP és a megyei tanács illetékes szerveivel egyetértőén úgy döntöttünk, hogy egy itthon lévő áthelyezett kivételével valamennyi őrizetbe vettet is elbocsájtjuk s hazajövetelük után az esetlegesen előforduló egy-két ártatlannak bizonyuló kivétel esetében revidiáljuk az elbocsájtást, vagy az Egyeztető Bizottságok a majd akkor beadható fellebbezéseik alapján döntenek.

Ez intézkedés formailagugyan észrevételezhető, elvi szempontból és tény- belileg azonban helyes, a törvénytelenség végsőfokon kiküszöbölhető s már azért is sürgőssé vált, mert anélkül a jövó'évi munkaerőgazdálkodást megtervezni lehetetlen.

Van még ezeken kívül 23—25 olyan pedagógus — az eddigi felmérések szerint, — akik a második és harmadik kategória határa között vannak, s akiket a helyi szervek is csupán fegyelmi nélkül kértek áthelyezni. Ezeket át is helyezzük még pedig névlegesen „népgazdasági érdekből” mert fegyelmivel történő áthelyezésük esetén egy év múlva a Mt. szerint vissza kellene őket helyezni. (...)

A tanulóifjúságban szintén nagy zavarokat okozott az ellenforradalom. A bevezetőben említett okok miatt a diákok már az ellenforradalom kitörésekor elég nyugtalanok voltak, ennek ellenére a tanügyi apparátus az igazgatók és tantestületekkel vállvetve az első nagy tömeggyűlés kivonulásáig távol tudta őket tartani az utcától. A nagy tömeggyűlés napján azonban már különféle felvonulások csoportjainak agitátorai minden tiltakozás ellenére behatoltak az iskolába s ezt látván Kovács Sándor a megyei pártbizottság akkori megbízott359