Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása

Hogy ki lesz párttag és ki nem, ezt bizonyos feltételekhez kötik. Nyilván­való, hogy a cukorgyári mérnök nem lesz a párt tagja. De mégis főmérnök és becsülik, mert a népgazdaságnak szüksége van rá, megteszi a kötelességet és hasznos tagja a társadalomnak. Meg fogjuk vizsgálni Gaál János kérdését és megfelelő formában választ adunk. Nekünk azonban nincs időnk minden újságcikket elolvasni. Az újság­írók szuverén emberek, összeszednek és leírják amit hallanak, akinek nem tet­szik, majd szól ellene. De ha valaki a pártszervhez fordul, akkor mi megvizsgál­juk azt. Harmat kartársra vonatkozóan egyet tudok mondani. Van a vállalatnak igazgatója, vizsgálja meg ő ezt az ügyet és a sajtónak adja meg a valóságnak megfelelő tájékoztatást. Fonyó László: Ami az újságban volt, az sértés volt, a nevemet összepiszkol- ták. De az újságírót nem lehet okolni, mert így adták be neki és ő csak leírta. Dehát kérem, ha én azt mondom az újságírónak, hogy X. Y. rablógyilkos, akkor azt is beleírja? A cikk azt írta, hogy rovottmultú vagyok. Márton János: Önnek három kiváló munkás jelvénye van. Ennek alapján sem érezheti ezt és nem volna jogos azt mondani, hogy ön nem becsületes em­ber. Megfelelő formában Ön is elégtételt fog kapni. Gábriel bácsival kapcsolatban az az álláspontom, amit korábban elmon­dottam. Lehet, hogy ügye tisztázódni fog, attól függetlenül, hogy ő a forradal­mi tanács bizottmányának elnöke volt, hogy nem csinált olyan dolgokat, ami elítélendő. Gábriel Béla: Csiszár főügyészen múlik az egész. Ha ő nincs, akkor az apám már régen szabad. Márton J.: Nem azon múlik. Az ügyészek feladata tiszta vizet önteni a po­hárba a forradalom és ellenforradalom ügyében. (Példának hozza fel a cukor­gyári Bajzik elvtársat, akit kiengedtek.) Gábriel Béla: Apámat mi delegáltuk oda. Akkor mi is hibásak vagyunk. Márton J.: Az a baj, hogy később is ott ügyködött és mindéhez hozzájáru­lását adta, amikor a dolgok már elfajultak. A munkástanács lemondásához annyit szólok hozzá, hogy ezt vegyék fon­tolóra és ha úgy látják, hogy a kedélyeket megnyugtassuk, úgy válasszák újjá a munkástanácsot feltéve, ha akarják. Bajzik István: Ne legyen munkástanács! Márton J.: A párt álláspontja, hogy munkástanács kell. Bajzik De állandó bökölődés lesz. Somlai: Elég egy újságcikk és szétrobbantják. Márton J.: A munkástanács nem azért van, hogy abban a párttagok legye­nek csak benne. Elsősorban nincs is annyi párttag az üzemben. Bajzik Nem azon keresztül kell megítélni az embereket, hogy pártonkí- vüliek-e vagy párttagok! Márton J.: A rendelet kimondja, hogy legyenek a munkástanácsban meg­felelő műszakiak is. A munkástanács elnökén is sok múlik. Egyes részlegekből olyan emberek legyenek a munkástanácsban, akik otthon vannak a szakmá­jukban és tanácsot tudnak adni, mert ez fontos. Mind: Úgy van! Itt is a műhelyek delegáltak a tanácsba tagokat! Márton J.: A munkástanács és a párt kezdetben ellenséges szemmel néz­ték egymást, mert a munkástanács is ellenséges magatartást tanúsított. 344

Next

/
Thumbnails
Contents