Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása
ságírónak olyan jó szaglószerve lenne, hogy egyszerre mindent meglátott a vállalatnál. (...) László Lajos: Honnan veszi, hogy a cikk egy ember véleményét tükrözte? Egy ember az üzemről ennyi mindent nem tudhat. Én többször találkoztam az újságíróval s nem hiszem, hogy ez egy ember véleménye volt. Tudom határozottan, hogy az újságíró napokig itt volt az üzemben, tehát az adatokat, amiket felszedett (egy részüket számszaki szempontból ellenőriztem), nem egy embertől kapta. (...) Horuáth-Vétek János: Zelenka elvtársnak válaszolva annyit mondhatok, hogy nem a szakszervezet, hanem a munkástanács részéről szóltam hozzá. (...) Én nem mondom, hogy a szakszervezet jól dolgozik. Sőt, a párt nézzen utána! Micsoda ügy volt az, amikor 3 500,- Ét-ot leszámoltak nekem és utána 4 500-at követeltek vissza? Milyen dolgok voltak itt? Ezeket kellett volna beletétetni az újságba! De minden el lett simítva. Nesztek marha prolik, fizessetek. Ez a politika akar menni a vállalatnál továbbra is. Érjük meg végre azt, hogy mi nyomorult proletárok ne szurkáljuk egymást! Hogyan fog így összefogni a mukásegység? Nem csőkévé nyék vagyunk, hanem dolgozók, akik verítékkel keressük a kenyerünket. Nem csökevények vagyunk a munkástanácsban! Úgy dolgoztam, hogy annak a betege vagyok, gyomrommal operáltak, mégis itt dolgozom négy éve. Sem hordák nem vagyunk, kedves Zelenka kartárs! Akármelyikünkre mondta, jegyezze meg, hogy munkásemberekben ilyenek nincsenek. Vannak a lump, disznó proletárokban, akik megisszák a pénzüket, nem törődnek a családjukkal. Ha nekem nincs is piros könyv a zsebemben, de kommunista vagyok, az apám is azért halt meg, lehet, hogy én is azért fogok meghalni! Érzem magam olyan becsületes embernek, mint a Zelenka kartárs! Vérbeli munkások, tiszta proletárok vagyunk mindnyájan! (...) Márton János: Vannak jogos felháborodások. Nyilván így van. Amikor megírták az újságcikket, kétségtelen, hogy - amint a főkönyvelő is mondta, - lent járt az üzemben az újságíró és több emberrel beszélt. Mind: Senkivel nem beszélt!! Márton János: Ez hiba. Jó lett volna a dolgozókkal beszélnie. Ebben megegyezhetünk. Most vissza szeretnék térni az októberi időszakra. Itt voltam aznap, mikor az első felvonulás volt. A hangulat elég rossz volt. Vitatkoztunk. Volt, aki durván lehordta és elküldte az embert. Odajött hozzám egy fiatalember és azt kérdezte, mondjam meg, kik harcolnak Pesten? Csak annyit mondhattam, amennyiről bennünket tájékoztattak. Az egész mozgalmat általában véve a párttagságnak polgári beállítottságú része kezdeményezte. Részt vett benne egy csomó fiatal, nagyon kis része az öntudatos munkásoknak és elég nagy létszámú csürhe, Budapest alvilága. A fiatalember felhördült, hogy hogyan merem én azt csürhének nevezni. Ha élt valaki Budapesten, nem kell mondani, hogy ott megvan az alvilág. Ez a kis fiatalember mindenütt jött utánam és méltatlankodott. Pedig hát ez így van. Sem a párt, sem az állam vezetői nem ítélik el azokat, akik belekerültek a forradalomba. Tudom, hogy nem lehetett megelégedve az a dolgozó, aki 7-800 Ét-ot keresett. Nekünk is sokkal könnyebb dolgunk lenne, ha minden munkás jól keresne és nem lennének gondjai. Nem érzem a felelősséget azért, hogy ez nem lehetett így. Nem volt beleszólásom ebbe a kérdésbe. De azzal, hogy mi itt kimegyünk és beverünk kirakatokat vagy kiabálunk, hogy „ruszkik haza”, azzal nem oldjuk meg a helyzetet. Most is ténylegesen ez a helyzet. 341
