Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása

áramkorlátozás, a vonatkorlátozás, a kijárási tilalom és egy néhány, akkor még meg nem értő dolgozó nem éppen termelést serkentő megnyilvánulása, lehe­tetlenné tette üzemünk korábbi termelési szintjének megközelítő eredmé­nyét. (...) 2. Következő napirendi pont a megjelent sajtócikkel kapcsolatos. Én ki­használom az alkalmat és mindjárt elnézést kérek, egyéni véleményem az, hogy túlzott, erőltetett értelmű, nem értek a cikk minden részével egyet. Fenti soraimban elnézést kértem, hogy megragadom az alkalmat elsőnek, véleményem kinyilvánítására. A meghívott vendégeink előtt is meg mindnyá­junk előtt is ismeretes, hogy a Vaskombinát dolgozóinak nem azonos pártnéze­te van. Ez nem is hiba. Hisz nem is lehet minden embernek egyforma politikai nézete. Itt nálunk dolgoznak parasztok, munkások, értelmiségiek és még egy néhány volt kisiparos is. Ezeket a dolgozókat az elmúlt években munkáju­kért, köztükjómagamat is, oklevéllel, kiváló dolgozó jelvénnyel jutalomban ré­szesítettek. Köztünk jó egynéhány volt párttag és pártonkívüli. Ezek az embe­rek jórészt képviselik a munkástanácsot. A megjelent sajtócikk szerint nem becsületes emberek. Ezzel nem értek egyet. Szeretném, ha ezt a kérdést bővebben megvitatnánk. Vád van a munkás- tanács elnöke ellen, mégpedig az, hogy „nem kellenek kommunisták a munkás- tanácsba”. Ez a vád hazugság. A legelső munkástanács választásakor már 5 fő kommunista került be a munkástanácsba. Az MSZMP megalakulása minden munkástanács tagnak lehetővé tette, hogy belépjen a Pártba, azóta van is már kezdeményezés, úgy tudom. Kérdezem én, ki akadályozta meg, hogy a kommunisták bekerüljenek a munkástanácsba. Minden dolgozónak egyéni véleménye van. Minden dolgo­zót jól ismerünk, tudjuk a beállítottságát és állítom, hogy erről még hang sem volt a munkástanácsban. Maga a munkástanács még ma is 5 fő régi kom­munistából, a vezetőség három régi kommunistából áll. Ez is bizonyítéka an­nak, hogy hamis állításról van szó. Vannak a cikknek igen komoly állításai is, különösen Gábriel Jánossal szemben. Azok a tények, melyeket a sajtó leközölt, tisztázásra várnak. Ha iga­zak, bebizonyíthatok, akkor súlyosak. Az igazságszolgáltatás van hivatva el­dönteni a való tényt. (...) Az elmondottak szerint úgy néz ki, hogy a sajtócikkben kihozott dolgozó­kat jómagámmal együtt csak dicséret illeti. Nem, ez korántsem így van. Min­den embernek van hibája, egyiknek nagyobb, másiknak kisebb. Az elmúlt za­varos idők alatt egyiknek többet járt a szája, a másiknak kevesebbet. Ezek a hibák messze nem haladják meg azt a nivót, hogy a becsületesség jelzőt meg­vonják tőlük. Mindezekután javaslatot teszek a Munkástanács feloszlatásá­ra. Kérem a jelenlévő tanácstagokat, hogy javaslataikat tegyék meg. Az Elnökséget illetően bejelentem egyhangú lemondásunkat. Kérem a megjelent vendégeket, mindenekelőtt Márton János elvtársat, hogy adjon vé­leményt az elmondottakról, tegyen javaslatot arról, hogy a Vaskombinát dolgo­zói hogyan válasszanak munkástanácsot. Kérem a jelenlévőket, különösképpen a vállalat vezetőségét, a pártszerve­zetet, a szakszervezetet, hogy nyilvánítsák véleményüket. Márton János: A gyűlés végén kivánok hozzászólni. Vitatkozzanak Önök a felvetett kérdéseken. Elöljáróban annyit, hogy a Párt maga a munkástanácsok választása, vagy feloszlatása kérdésében úgy vélekedik, hogy ez a munkásta­nács belügye, ezzel nem foglalkozik. A választások előkészítése a szakszerve­339

Next

/
Thumbnails
Contents