Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása
A megszervezett pártok ülést, vagy tevékenységet nem fejtettek ki, csupán formai volt. Buzsák, 1957. január hó 28-án. Forrás: SML 10. 10. 243. Részletek a Kaposvár Városi Tanács 1957. január 30-i ülésén elhangzott végrehajtó bizottsági beszámolóból (...) A legutóbbi tanácsülés óta komoly események zajlottak le országunkban, de megyénkben és városunkban is, amely események mellett nem lehet szótlanul elmenni. Gondolok itt az október végi, november eleji és utánna következő időkre. Ezeket az eseményeket úgy az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága dec. 5-i határozata, mint az 1957. január 5-i Forradalmi Munkás Paraszt Kormány nyilatkozata, továbbá a különböző kommunista és munkás testvérpártok akként jellemezték, hogy népidemokráciánknak az utóbbi 6-7 esztendőben elkövetett hibáit - az eredményeket elhallgatva - a külső és belső ellenség megnyergelte és fegyveres felkelést, ellenforradalmat szitottak hazánkban. A Nagy Imre Kormány árulása végképp megnyitotta az utat az ellenforradalom előtt, amely ezekben a napokban embertelenül gyilkolta a szocialista forradalom hü fiait, a békés állampolgárok életét és vagyonbiztonságát fenyegette, a fejetlenség és a zűrzavar állapotába taszította az országot, megbénította az életet hazánkban. Az ellenforradalmi erők megakarták dönteni a Magyar Népköztársaság államát, a nemzeti (sic!) imperialista nagytőkétől függő és általa támogatott fasiszta, földesúri kapitalista államot akartak teremteni, és az imperialista erőkre támaszkodva, háborús tűzfészekké akarták tenni hazánk területét. November 4-én döntő fordulat következett be, az ellenforradalmi erők ellen folytatott harcban, Kádár János elvtárs vezetésével megalakult a „Forradalmi Munkás Paraszt Kormány”, amely azután hazánk forradalmi erejére támaszkodva szétverte a fegyveres ellenforradalmat. Az ellenforradalmi események nem korlátozódtak Fővárosunkra. Kaposváron is egyes kalandor elemek, mint Kunszabó újságíró, Hamvas tanárúr és társai tüntetéseket, zavargásokat, utcai lincseléseket szerveztek. Kommunista vezetőket, az egész megyei pártbizottságot, a fegyveres testületek vezetőit, és más kommunistákat elfogtak, börtönbe vetettek. Felelőtlen elemeket felfegyvereztek, és az elfogottak kivégzéséhez, véres pogromokhoz készülődtek. Hogy mindez nem következett be, az a szovjet csapatok bevonulásának köszönhető. A szovjet csapatoknak akik a Varsói szerződésnek, és a proletár nemzetköziség elveinek tettek eleget, amikor a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány felhívására akcióba léptek. Mindezek után az lenne a természetes, hogy Ügyészségünk, bíróságunk keményen lesújtana a munkáshatalom elleni fegyveres felkelés szervezőire. Azonban a nevezett szervek vezetői nem találnak paragrafusokat az ellenforradalmárok elítélésére. Az ellenforradalom nem szorítkozott csupán az utcai zavargásokra és a fegyveres akciókra. Népünk ellenségei, az imperialisták és magyar csatlósaik megfélemlítéssel, megtévesztéssel belezavarták az üzemek dolgozóit sok hetes 322
