Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
Szántó László: Bevezető: Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek vázlatos története
A forradalmi események utolsó napjaiban a mi megyénkben is egyfajta konszolidálódás jelei mutatkoztak tehát abban az értelemben, hogy a szinte mindenütt megalakult új hatalmi szervek tevékenységében előtérbe kerültek a mindennapi élet kérdései, bár még az ideiglenesség jegyében. Azzal nyilván majdnem mindenki tisztában volt, hogy a helyi változások a központi hatalomért folytatott harc kimenetelének függvényei. A viszonylag kevés számban fennmaradt bizottsági jegyzőkönyvek is erről árulkodnak, amikor a szereplők gyakran hivatkoznak a majdani várható központi intézkedésekre, s mindenek előtt a politikai viszonyokat tisztázó demokratikus választásokra. Valószínűleg sokakban erősödött az a tudat is, hogy mindeme változásoknak a tartóssága a Szovjetunió, az itt állomásoztatott és növekvő számban beáramoltatott szovjet haderő magatartásának a függvénye. A forradalom leverése és utórezdülései Somogy megyében A bevezetőnek nem lehet célja és feladata az 1956. november 4-e utáni helyi történéseket a fentiekhez hasonló részletességgel áttekinteni. Gondolunk itt arra, hogy az újabb történelmi pillanattól eltelt következő év somogyi eseményei csak annyiban képezik történetünk tárgyát, amennyiben közvetlenül összefüggésben voltak a forradalom leverésével, megtorlásával és meghamisításával. Az alcímben jelzett események és folyamatok vázlatos áttekintésével először érzékeltetni kívánjuk azt, hogy a forradalom nem ért véget a fenti napon nemcsak közvetlen értelemben, hanem mint a következő hónapok belpolitikai történéseinek meghatározója sem, a szó tágabb értelmében. Magunk csak néhány szempontból kívánunk foglalkozni ennek az időszaknak a történéseivel, bár tisztában vagyunk azzal, hogy a Kádár János kommunista pártvezető nevével jelzett politikai restauráció és hatalmi konszolidáció egész folyamatának tartalmában és módszereiben ragadható meg teljességgel 1956 utóélete. A megszálló szovjet hatalom katonai intervenciója során jól előkészített akcióval november 4-én elfoglalták Kaposvár és a megyében elhelyezett magyar honvédségi alakulatok objektumait, majd a következő egy-két napon belül a járási székhelyközségekbe is bevonultak. A szovjet fegyveres beavatkozásnak halálos áldozatai és sérültjei is voltak a megyeszékhelyen. A megyei pártbizottság épületében székelő forradalmi tanács mellett szolgálatot teljesítő nemzetőrök közül hárman meghaltak, többen megsebesültek, továbbá két vétlen polgári személyt agyonlőttek a szovjetek a hajnali akció során.31 A megszállók mindenütt létrehozták vagy a Szovjet, vagy a Magyar-Szovjet Katonai Városparancsnokságot. Ezt követően a börtönökből kiszabadított helyi pártve- zetők közreműködésével felhívásokkal fordultak a polgári lakossághoz, bevezették a kijárási tilalmat, továbbá a fegyverek leadására, a közrend fenntartására és a munka felvételére szólítottak fel. Ezzel párhuzamosan megkezdődtek a rendcsinálásnak nevezett megtorló akciók is a forradalom aktívabb résztvevői ellen, s maguk a megszálló egységek tartóztatták le a megyei és járási forradalmi tanácsok vezetőit és tagjait az első hullámban. A következő napokban aztán az együttműködésre kényszerített magyar rendőrséggel együtt folytatták, mely cselekményekben egyre nagyobb számban vettek részt a pártapparátusból és egyéb politikai aktívákból verbuválódott un. segédrendőrök, november közepétől pedig a karhatalom szerepe válik egyre meghatározóbbá ebben a folyamatban. 23