Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
Szántó László: Bevezető: Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek vázlatos története
helyzet okán mint mindenütt, itt is a szokottnál jobban meghatározta vezetőinek, mindenekelőtt az elnöknek az álláspontja és habitusa. A testület jegyzőkönyveinek hiányában is elsőként azt állapíthatjuk meg, hogy igen energikusan fogtak hozzá a politikai és szervezeti változtatásokhoz. Részben a megyei példa alapján felülvizsgálták ajárási vezető tisztségviselőket, és szinte kivétel nélkül új személyeket neveztek ki, több esetben az intézményi munkástanácsválasztás keretében. Ezzel egy időben a hatalomból eltávolított pártvezetőket, valamint az államvédelmis tiszteket őrizetbe vették, illetőleg begyűjtötték a fegyvereket a polgári személyektől. Ezeken az általánosan jellemző intézkedéseken túlmenően érdekesek azok az egyedi ügyekben hozott állásfoglalások és döntések is, amelyek további adalékkal szolgálnak a forradalmi események aktív szereplőinek politikai jellemrajzához. A bedegkéri tanács vb-titkár ügyében, valamint a karádi termelőszövetkezet könyvelőjétől érkezett beadványra adott válaszából kitűnik, hogy ajárási forradalmi bizottság elnöke (egyébként ügyvéd) nagyon lényegesnek tartotta a rend, a törvényesség fenntartását. Egyéb forrásokból is megállapítható volt, hogy ez a magatartás majdnem általánosan jellemző volt ajárási testületekre. Ha mindezt egybevetjük az úgyszintén jellemző radikális személyi döntésekkel, akkor azt állítjuk, hogy nincs különösebb ellentmondás, mert hiszen az utóbbiakra magyarázatot adnak egyfelől a forradalmi körülmények, másfelől az a kétségtelen tény, hogy a pártállam legtöbb helyi képviselője nem csak megszemélyesítője, hanem ténylegesen cselekvő részese volt a súlyos törvénytelenségekkel és politikai hibákkal terhelt rákosista kurzusnak. A megye községeiben hasonló változások mentek végbe, miközben erre a napra vonatkozóan is kb. 20 községi forradalmi bizottság megalakulásáról vannak adatok, s így alig volt már olyan községe a megyének, amelyben ne jött volna létre az új hatalmi szerv. Miután e vázlatos történeti áttekintés keretében nincs mód, s nem is lenne indokolt az egyes községek eseményeiről szólni, annál is inkább, mert azok kisebb-nagyobb eltérésekkel, de hasonló módon játszódtak le, indokoltnak látszik röviden bemutatni a jellemző tendenciákat. A számos jegyzőkönyv és a következő hónapokban keletkezett jelentések egybevetése alapj án elsőként arra hívjuk ismét fel a figyelmet, hogy a falvak lakossága milyen tömegesen fejezte ki politikai véleményét és akaratát, élve a rendkívüli körülmények nyújtotta lehetőségekkel. Emlékeztetnünk kell ezen a ponton a Somogyi összegezés vitáján felszólalt Tildy Zoltán megállapítására, amikor azt fejtegette, hogy a népnek akkor is megvolt a véleménye, amikor a körülmények hallgatásra kényszerítették, s ez most felszínre tört, amikor egy kicsit „megnyíltak a zsilipek”. A népgyűlések ill. a forradalmi bizottságok korábban már említett és általánosan jellemző személyi-hatalmi és a rend megőrzését szolgáló döntésein túl gyakori volt az, hogy a település számára sérelmes korábbi centralizáló intézkedések kiigazításáról határoztak (pl. községi malom, szeszfőzde visszavétele, községek szétválasztása stb.). Általában a községi önrendelkezés elvének követelése, s az ennek szellemében hozott — az akkori jogszabályok szerint esetenként törvénytelennek minősülő — döntések kifejezetten jellemezték a magukat új, ideiglenes önkormányzatoknak tekintő testületeket. Harmadik sajátosságként szólni kell arról, hogy a bizottságok jelentős része foglalkozott a parasztság számára legsérelmesebb és legfájóbb kérdésekkel, vagyis a fóldtulajdonviszonyok és az adóztatás ügyeivel. Az előbbivel kapcsolatosan mind a népgyűlések, mind pedig a forradalmi tanácsok a legtöbb 20
