Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

Bevezető és módszer

A második világháború nagyméretű fináléjában az itt élő és helytálló nép verejtékes küzdelmének, hányatott sorsának, s az új életet magának kiverekedő elszántságának a nyomaira figyeltünk elsősorban. Még akkor is ezt tettük, ha az élet megindulása, a háborús események kényszerű zaklatása, a hétköznapok sok-sok riasztó gondja, a hadicselekmények előtti és alatti kiürítések és viszszatel építések, a hadimunkák, a közmunkák roskasztó fáradalmai, a beszolgáltatások elcsüggesztő terhei inkább az új korszak első nehézségeire, sem mint a felszabadulás győzelmének és örömének ünnepélyesebb és fényesebb oldalára utaltak. Ám a kutató mégis arra figyelt, amikor a megye népe az új történelmi korszak küszöbét átlépve az újra kezdett tekinteni, még akkor is, ha az újnak a tudatos várása legfeljebb csak sejtése lehetett a jövendőnek. A felszabadult megyerész irataiban elvégzett feltáró munka hallatlanul izgalmas adatokra bukkant, különösképp a drámai színezetű helyzetjelentésekbőL E jelentések sajátos természetüknél fogva a meginduló élet első lépéseinek a nehézségeit joggal nagynak, szinte emberfelettinek látták. Az átélt események hatása alatt a megyei, a járási, és a községi közigazgatási tisztviselők - sokszor demoralizáltnak is tűnő - jelentései - természetszerűleg - a háborús pusztításokat helyezték előtérbe, amelyekből a hadszintér borzalmas sorsára jutott s a kiürített községek lakosainak a keserves megpróbáltatásai elevenedtek meg. Lehet, hog} a felszabadulásról kibontakozó képet a valóságosnál sötétebbé és tragikusabbá teszik e dokumentumokból áradó szubjektív hangulatok, a levéltári feltáró munkát azonban ez esetben is cl kellett végeznünk s e dokumentumok közül is jó néhányat közzétettünk forrásgyűjteményünkben. A somogysági nép helytállása és szorgalma, tette és munkája a felszabadulás első esztendejében a csodával volt határos, hazaszeretete a nép- és a nemzetmentő életkedv és életösztön valóságos diadala volt. Negyedszázad multán az is világosan látható, hogy az új társadalmi változások nem valami steril körülmények légüres terében, nem lombikban születtek és alakultak ki, hanem az ellentmondások sűrű összeütközései közepette, amelyekben dolgozó népünk cselekvő részesévé vált sorsa alakításának, hazaszeretetében, nemzeti függetlenségének a megteremtésében és a demokrácia, az emberi szabadságjogok biztosításában, egymást éltetve és táplálva folytatta a nemzet életét és történelmét. „A mi hazafiságunk - mondotta Révai József 1947-ben - abból indul ki, hogy a demokráciát nem lehet a semmiből építeni, hanem arra kell építeni, ami a magyar múltban haladó és becsületes. A magyar demokrácia nem kezdheti él, a nemzet időszámítását önmagával. . . Mi nem újrakezdtük, hanem folytatjuk a nemzet életét."^ Mindez - természetszerűleg - arra sarkallta a kiadvány szerzőjét, hogy ma már ne nézze sem ő, sem senki más felszabadulás-történetünket - még sok esetben - visszatérő sablonokban és sémákban, hanem meg kell kísérelni, hogy az e hónapok történetét a maguk éles, ellentmondásos kontrasztjaiban, a jónak ós a rossznak, a haladónak és a maradinak, a progresszívnek és a nyíltan reakciósnak a bonyolultságában ábrázolja. Ezáltal válhatik csak a kiadvány életszerűbbe. Csak e cél következetes végrehajtása teheti majd kiadványunkat hitelességében is megbízhatóvá, s történeti látásmódjában is igazabbá és valóbbá. E történelmi körképen nyilván más lesz majd Békés megye helyzete, mint a három részre szakadt Somogyé, amelynek 145 községe már 1944. december 1-től felszabadult, 93 községe csaknem 5 hónapon keresztül hadszíntérré változott